Szeredi Merse Pál (szerk.): Vaspálya rt. Alapítsunk részvénytársaságot! Részvényesek. Skanzen Örökség Iskola 2/2. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

STEKLER JÓZSEF A FAKERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TULAJDONOSA Stekler úr a város két lábon járó történelme volt. Nem tudtak tőle olyant kérdezni, melyre ne lett volna valamilyen történelmi példabeszéde, sőt sokszor féltve őrzött relikviái, tárgyai is előkerültek egy nyugalmasabb magyarázata alkalmával. Stekler úr nagyon sokat olvasott és nagyon sokat beszélt. Töprengő alkat volt, de könnyen megtévesztő lehetett ábrázata annak, aki azt gondolta volna, hogy nem ismerős a világ dolgaiban, s csak a múlt foglalkoztatja. Választékosan öltözött, a nap sugara szinte elcsúszott mindig fényesre suvickolt cipőjének csillogásán. Szerette a természetet, példamutatóan a környezetét is ennek megfelelően rendezte be. Lakásában minden fából készült, s ezt soha nem feledte megemlíteni a kávéházban lebonyolított rendszeres beszélgetései során. Mivel sűrűn járt Pesten ezért hosszú előadásokban ismertette a legújabb pesti bútorok, berendezési tárgyak előnyeit, hátrányait. Nem volt olyan fafajta, aminek értékét nem tudta volna beleilleszteni egy szoba valamely tárgyának képébe. Úgy vélte a világ rossz felé fordul. Féltette a természet kincseit, hitte, hogy a fa biztosítja az emberiség jövőjét is. Izgatottan és dühösen példálódzott a mozdonyokban elhasznált faanyagok más területen történő hasznosításáról. Utálkozva festette le az általa látott füstokádó mozdonyokat, melyek fekete lepelbe borítják az egész környéket. Okosan érvelt, tudását és munkáját, széles körű történelmi ismereteit eredményesen kamatoztatta céljai elérésében. A 19. században a fa volt a világgazdaság egyik alapvető nyersanyaga. A magyar fakereskedelem 1873-ben nyitott a külföld felé, kezdetben nyersfával, de a feldolgozatlanságból adódó komoly veszteségek rákényszerítették a struktúraváltásra. így fűrész- és készárú termelésre rendezkedett be. A belpiac döntően agrárjellegű volt, de a mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedelemnek is infrastruktúrára volt szüksége, ami a közlekedés gyors fejlődését, kapcsolódó iparágak megjelenését hozta magával. Nagyszabású építkezésekre került sor, középkori városaink ekkor nyertek újkori jelleget, a fő kereskedelmi útvonalak mellett regionális központok alakultak ki, fejlődött az árutermelő paraszti birtok, majorok, tanyák, gazdasági épületek ezrei létesültek. Mindezek hatalmas mennyiségű feldolgozott faanyagot igényeltek. A vasútépítések a talpfa termelésének jelentettek biztos piacot, az intenzív építkezések hatalmas mennyiségű és bő választékú épületfát és épületasztalosipari terméket: ajtót, ablakot, kaput, padlóburkolatot igényeltek. A tehetős rétegek már tömegigényt támasztottak a finom faárú iránt. Ekkor alakult ki a fenyőcentrikus fogyasztási szerkezet, amely szinte napjainkig megmaradt. Az elsődleges fafeldolgozás gerincét alkotó fűrészipar csak fokozatosan különült el a további feldolgozástól, hiszen a kedvező helyzetben lévő fűrészüzemek egy része kiterjedt másodlagos fafeldolgozást is folytatott. így jellemezhető röviden a gyári faipar kialakulása, amelynek fő sajátossága a tömegtermelés, a gépesített (mechanizált) gyártás, valamint az, hogy mindenkor igyekezett kielégíteni a más ágazatok részéről felmerülő igényeket és lépést tartani a technika fejlődésével. 18