Szeredi Merse Pál (szerk.): Vaspálya rt. Alapítsunk részvénytársaságot! Részvényesek. Skanzen Örökség Iskola 2/2. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

JIRASZEK ADOLF ÉS KRAUSZ ZSIGMOND TÉGLAGYÁR TULAJDONOSOK GYÖNGYÖSÖN Bármilyen meglepő is, de a téglagyár tulajdonosa inkább egy álmodozó költőnek tűnt volna első ránézésre. Széles homloka egyre magasabbra kúszott, mintha a gondolatok ritkítanák kopaszodó fejtetejét. Vékony, szikár ember volt, térde szinte átszúrta nadrágja szárát. Nem kapkodta el életét, lassan, megfontolva, de következetesen bővítette gyárát. Szerette tudni, hogy mi van a világban. Követte az országos eseményeket, titkon politikai ambíciókat is dédelgetett. Halkan, megfontoltan szólalt meg a vitákban, szerette megvárni, amíg mindenki elmondja véleményét, s utána fogalmazta meg sajátját. Szépen, dallamosan, választékosan beszélt. Sok példát, irodalmi utalást használt érvelésében, tekintete ilyenkor szinte átszúrta hallgatóságát. Nem szeretett és nem tudott veszíteni. Jiraszek Adolf téglagyártó társulata a téglagyárat és melléképületeit a Kopár-dűlő mellett két sorban, meglehetősen tömören telepítette, mivel az északi oldalon hozzátartozó, bányászható telek elég kicsi volt. A gyár és bánya teljes területe ekkor csak mintegy 3,75 hektárt tett ki. A dűlő mellett néhány kisebb épület állt, mögöttük a sarok közelében egy kisméretű Hoffmann-körkemence épült. Ezzel kezdték meg a termelést, illetve a későbbi épületek anyagát is itt állították elő. A második sorban épült fel egy nagy, közel nyolcvan méter hosszú kemence. Ezek sorára merőlegesen, a hegy felé hét nagy és néhány kisebb szárítószín állt. Ezek építésekor, 1875-ben az északi szélső szín már a kolostor déli, kerítésfallal kerített területére került. A színek mögött, a Kopár-dűlővel párhuzamosan épült még egy hatvan méter hosszú feldolgozó-gyártó épület, nyolcszögletű kéménnyel. A gyár tégla mellett cserepet is gyártott. 1878-ban lett a gyár neve Jiraszek és Krauz Rt." A cég nagyarányú fejlesztésbe fogott. A korábbi, 1875-ben épült meglévő kemence ill. meglévő gépház helyén a pálos kolostor északi területén új, eddiginél nagyobb agyagelőkészítő üzemet építettek. A hegyoldal felől csillékben szállított agyag egy hídon ennek az épületnek fölső szintjére érkezett és az előkészítés során haladt lefelé, majd a feldolgozó gépekhez. Mellette, a bánya felőli, régi feldolgozó-épület helyére hatalmas, 130 x 24 m-es, többszintes, 22 kamrás körkemence és szárító épület került, valamint egy új prés és gépház. Ezekben az új rendszerű kemenceépületekben alsó szinten volt a kemence, fölötte az égetést végző tűzmesterek szintje. A Hoffmann kemencéknél ők táplálták a tüzet a szén fölülről történő adagolásával, és szabályozták az éppen működő kemenceszakaszban az égetést. A fölső szinteken a megformált, égetésre váró félkész termékek száradtak. Ez az üzemszervezési rendszer fölöslegessé tette a gyár területét elborító szárítószíneket. A korábbi épületek egy részét átépítve, lakásokat alakítottak ki a sok tagból álló Jiraszek család, illetve igazgatósági tagok részére, kik ettől kezdve itt laktak. A bánya területe a Kopár-dülőtől nyugat felé, a hegyláb irányában terjeszkedett. A fejlesztési tervekhez azonban további terület is kellett. 1878-ban alkalmaznak először gőzenergiát a téglagyártás során Jiraszek és Krausz téglagyárában Gyöngyösön. Az 1878. évi alispáni jelentés egy gőzkazán téglagyári alkalmazását említi. Elsősorban Gyöngyös, de Hatvan is megelőzte építőipari alapításokban a megye székhelyét. Ezekben az időkben sorra keletkeztek a gőztéglagyárak: 1877-ben Gyöngyösön Saier és Opravi Gőztéglagyára, a Kertész-féle Edény-, Tégla-, és Cserépzsindelygyár, a Dudás-féle gőztéglagyár. 17