Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A ház - A ház építőanyaga és alaprajzi fejlődése
építéshez szükséges cserefát. Régebben nem csináltak székűléses tetőszerkezetet. Madaras Béla gyermekkorában már cseréppel fedték be a házakat. Később a négymakku ludasi cserép volt a divatos. A szarufák fenyőből készültek és a faragott fenyőfa léceket cserefából készült faszegekkel erősítették a szarufákhoz. Ugy az első, mint a második világháború utáni időkben cigányokkal csináltattak szeget szögesdrótból és azt használták az építkezésekhez. Amíg nem lécezték a boronafálakat, a vakolat „guvadt le" a falról. A padlást szalmás vályoggal tapasztották. Sóváradon ritkán építettek pincét, mivel magasan van a talajvíz. Ezért épített Madaras Béla olyan gabonást, melyben sütőház van a földszinten és az emeleti részen lévő gabonás alatt van az úgynevezett pince, mely alig süllyed a talaj színe alá. Ilyen ötletes gazdasági melléképületet még négyet-ötöt építettek a faluban. Az említett beszélgetésekből is kiderül, hogy Sóvidéken a házakat legtöbbször kőalapra helyezték és a falakat rakott boronafából készítették, vagy faoszlopok közé csapolva (zsilipelve), faragott fából rakták ki. Ezeket a falakat törekes szalmával kevert agyaggal tapasztották be. A mennyezet szintén fából készült, a tetőszerkezet is. A tetőfedést valamikor szalmából vagy zsindelyből készítették, amit a cserépfedés váltott fel. VISKI Károly siklódi tanulmányában, melyhez a kutatásokat 1909-ben végezte, a ház építését a következőképpen írja le: „Igazi ház csak a faluban épül. Négy szegletre talpkó, mindjárt rá a talpfák. A talpfákra 8, inkább 10 rakófa, minden szögleten közönséges gerezdbe róva. (Van mónárgerezd és farkasfog is.) A rakófákra a mestergerenda. Erre a két borítték bütüröl s a fiókgerendák. Az egészet keríti a négy koszorúfa, két bütüjén való s két hoszszú. Ezek tartják a szarvazatot, azaz a fönt egyberótt szarufákat, amelyeket még a kakasüllö is tart össze és szét. A szarufákon léczek, léczezés. Az újmódi házakon azonban a talpfákra a szegletekre sasokat s ajtómejjékit állítanak, aztán rakják közéjük a rakófákat, s mikor ablakmagasságig jutnak, a rakófákra ablakmejjékit is állítanak; a koszorúfa hiányzik s a szarufák a fiókgerendák végéről nyúlnak fölfelé. Szegény ember azonban nincs bőviben a boronafának (mostanában pláne 2-3 napi járóföldről, csak a Szováta feletti Székhavasról kaphat), tehát csupán a vázat csinálja ebből. Tesz talpfái, sast, ajtó és ablakmejjékit, mestergerendát, fiókgerendát, szarufát s lécez. A rakófák helyét pedig pattogatott fal, azaz sövény tölti ki. Szegény ember házát nem is építik csak úgy összegógájják. Régen minden házat zsúppal (szalmával) födtek. 1846 előtt cserepes ház nem volt a faluban. Ekkor épült az első a tűz után, a Hegyi Jancsi báé. Ma már Siklódon is vetnek cserepet, de nem a siklódiak, hanem nagybaconiak dolgoznak a cserépcsürben; azonban nem eleget, s nem is rendszeresen, azért többnyire más faluba, kivált Makkfalvára mennek cserépért" 5 A Madaras Dénes sóváradi házának (122. sz.) bontás közbeni állapotát bemutató fénykép valóságos keresztmetszete egy boronafalu háznak. Ritkábban kőből is építenek nemcsak alapokat, hanem házat is. A kő rakásmódját szemlélteti az a fénykép, mely egy felsósófalvi melléképületet ábrázol. Ugyancsak kőből építették a felsósófalvi mészáros házát (mészárszék), amit itt dogánynak hívnak. A zsilipéit fal szerkezete látszik a Siklód 325. sz. házról és egy atyhai ház le nem vakolt utcai homlokzatáról készített fényképeken. A csűrök is fagerendás fallal készültek: ezt szemlélteti az a fénykép is, mely Alsósófalván készült egy üresen álló csűrről, mely Lukács Józsefé volt az 554. sz. telken. 5. VISW Károly 1911. 108—109.
