Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A ház - A ház építőanyaga és alaprajzi fejlődése
A házak és épületek építőanyagának vizsgálatáról térjünk át az alaprajzok fejlődésére. A magyar ház legkorábbi formája egysejtű lehetett. Egysejtű veremlakások létezését igazolja BENKÓ Elek Székelykeresztúron (Cristuru Secuiesc) és környékén végzett régészeti kutatása 6 . Annál is érdekesebb ez a tény, mivel Székelykeresztúr vidéke határos a Sóvidékkel. A feltárt házakban kemencék létezését állapította meg, ami megkérdőjelezi azt a széles körű feltételezést, miszerint a középkori székelység nem használt kemencét, csak szabadtúzhelyes házakban lakott. Tekintettel arra, hogy sok szabadtúzhelyes házról van lelet, leírás, megállapítható, hogy „... a magyar ház tüzelőberendezései kezdettől fogva nyitott és zárt tűzhelyekre oszlottak. Elhatárolni azonban sem időben, sem térben nem szükséges ezeket, mert rendszerint egymás mellett, funkcióban egymást kiegészítve éltek" 7 . A nyitott tűzhelyek egyik jellegzetes formája Sóvidéken a kandallószerű cserepes, ami Erdélyben a XVI-XVII. századtól ismeretes. A tűz alacsony padkán ég és fölötte a füstfogót téglalap alakúra formálták, oldalait cseréppel borították; a füstöt kürtővel vezetik fel a padlásra. A padkának egyik oldalát fallal zárják el, míg az ellentétes oldalát faragott lábbal támasztják alá. Korábban a lakószobában állt, sok esetben kemencével épült össze. Felsósófalván a Fábián Zsigmond 144. sz. alatti házában az elsőházban, a lakószobában áll még ma is a cserepes. Arra is van példa a Sóvidéken, hogy a cserepes kemencével épült össze, mint amilyen Szilveszter Rebeka siklódi, 285. sz. telkén a sütőházban található. Szabad-tűzhelyek létezéséről és azok formáiról a század elejéről származó tanulmányok adnak hírt. SZINTE Gábor írja: „Néhány székely községben, mint Kibéden, Sóváradon, a Kis-Kükülló felső vidékén, egy kúpalakú kast láttam a kakasűlőre felakasztva, úgy, hogy szájával a kürtő felett egy felfogó készüléket képezett, mely a szikrát felfogta, a meleg füstöt visszaverte, és az egész hijjuban szétterelte SZILÁDY Zoltán arról tudósít, hogy „Sóváradon a szikrafogót a cigányok fonják olyan poronyból, vagyis vörös vesszőből, mely nem guvad meg, vagyis nem válik el a héjjá". Itt háromféle alakját látta a szíkrafogónak. Az egyik 70 cm magas és 80 cm átmérőjű. „Ezt kötelén akasztják föl a padláson a csempe, vagyis a székely cserépkemecze kürtője fölé. A másik alakja ennél jóval nagyobb volt és a kürtő fölött két bakon volt megerősítve. A harmadik már szervesen összefüggő része a háznak vagyis a konyhának. A nyílt tűzhely fölött mintegy 2x3 m = 6 m 2 területen hiányzó tetópadozatnak a helyén négy alapgerendára erősített kas ez. Kupolásán görbülő négy oldala egy gerinczben találkozik, egyik végén füstlyukat hagynak rajta" 9 . VISKI Károly 1909-ben Siklódon végzett tanulmányai szerint „A legegyszerűbb házbeli tűzhely a cserény (cserén). Kőből, palából rakják, tapasztalják, de neve szerint valaha vesszőből volt szokás fonni... A füstöt a kupior, kuktor fogja fel s vezeti el úgy-ahogy. A kuptor csonkagula alakú, gerendából rótt vagy vesszőből font szerkezet, amely a cserény és kemencze fölötti egész mennyezetrészlet helyét elfoglalja. De nem végződik kéményben, mint pl. Torda-Aranyos megyében, vagy a Mezőségen hanem be van födve s oldalán lévő lyukon tódul a füst szerte a padláson" 6. BENKÓ Elek — UGHY István 1984. 7. BALASSA Iván — ORTUTAY Gyula 1979. 142. 8. Idézi SZILÁDY Zoltán 1909. 9. 9. SZI LADY Zoltán 1909. 11. 10. VISKI Károly 1911. 116.
