Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Balassa M. Iván: Bevezető

legalább ez utóbbit nagyon célszerű lenne megjelentetni. Beszélgetéseink során azonban felmerült, hogy a bibliográfiában szereplő munkák ettől még nem kerülnek be a népi építészet kutatásának vérkeringésébe, hiszen többnyire a magyarországi kutatók által nehezen hozzáférhető folyóiratokban, nemegyszer napilapokban jelentek meg. Innen már egyenes volt az út a jelen válogatásig. Az anyag összeállításánál elsősorban a folyóiratokban, napilapokban megjelent cikkeket, tanulmányokat vettük figyelembe, az önálló kötetekben megjelenteket kevésbé. Igaz, ilyenek mindössze HARKAI Imre könyvei Temerin és Topolya építészetéről. E kettőből mindössze egy részlet szerepel itt, a teljesség miatt. Ugyanez indokolja pár oldal átvételét PÉNOVÁTZ Antal Vajdasági magyar néprajzi kalauzából. Meg kell azonban vallani, hogy az említett önálló kötetek sem olyan közkeletűek, hogy részleteik szerepeltetése felesleges lenne. A Magyarországon élő és működő kutatók ilyen tárgyú tanulmányait nem vettük be a kötetbe, ezek többnyire jobban hozzáférhetőek, de egyébként is az a kötet célja, hogy a vajdasági kutatás, kutatók mutatkozzanak be. A kötetben szereplő szerzők közül már néhányan nyugdíjasok, a többiek javarészt a középnemzedék képviselői. De az utánpótlás is formálódik. 1991 nyarán részt vehettem a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság Kiss Lajos Néprajzi Szakosztályának I. néprajzkutató táborán Temerinben. Az előadások, gyakorlati foglalkozások témájául a házat választották. A részt vevő fiatalok között voltak olyanok, akik kisebb munkák összeállításával, önálló építészeti felmérésekkel már nemcsak ez irányú érdeklődésüket bizonyították, hanem komoly reményekre jogosítanak az utánpótlást illetően. Az eddigiekből is kitetszik, hogy kötet gondolata szakmai indíttatású. BALASSA Iván A határainkon túli magyarok néprajza című, 1989-ben megjelent — utószava szerint 1986-ban megírt — munkájában így ír a Jugoszláviában élő magyarokról: „Jugoszláviában a magyarok elsősorban a Szerb Köztársaság Vajdaság Autonóm Tartományában élnek, mely magában foglalja az egykori Bánság nyugati felét, a Duna-Tisza közének déli részén elterülő Bácskát ós a Duna Száva közti Szerémséget. Ezen a területen lakik a jugoszláviai magyarok 88,8 %-a. Kisebb magyar csoportok találhatók még Szlavóniában és a Drávaközben és nyugaton Szlovéniában, Lendva környékén. A magyarok száma Jugoszláviában az utóbbi évtizedekben 420 000—500 000 között változott, és általában csökkenő tendenciát mutat. Ennek oka, hogy az egész országban a magyarok születési száma a legalacsonyabb, de legmagasabb a Nyugatra kivándorlóké. Jugoszlávia példaszerű nemzetiségi politikát folytat, ami megmutatkozik a néprajzi kutatás támogatásában és az elért eredmények rendszeres kiadásában is". 1991 őszén mit lehet ehhez hozzáfűzni? BALASSA M. Iván