Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
Balassa M.Iván: A népi építészet kutatása a Vajdaságban
A népi építészet kutatása a Vajdaságban A közelmúltig nem létezett egy szerv vagy intézmény amely a vajdasági magyar etnográfiai kutatásokat összefogta volna. Magyar szakfolyóirat hiányában a népi építészet tárgyköréből írt tanulmányok főleg irodalmi folyóiratokban, újságokban és közlönyökben jelennek meg, szétszórtan és így nagyon nehéz a követésük. A népi építészeti tanulmányokat a bibliográfiák sem kísérik kellő figyelemmel, így csökken felhasználhatóságuk. Nagyobb lélegzetű írások ritkán jelennek meg. Biztató jel, hogy az utóbbi időben a Fórum Könyvkiadó sem zárkózik el a népi építészettel foglalkozó művek megjelentetésétől. Az Újvidéki Televízió jóvoltából néhány dokumentumfilm is elkészült a népi építészet tárgyköréből. A kutatók/írók között egyetlenegy végzett néprajzost tartunk számon, míg a többiek önkéntesek, különböző szintű tudással. Senki sem fogta össze a lelkes önkénteseket és nem is segítette munkájukat. Saját erejükre vannak utalva, szakmai továbbképzésüket önerejükből folytatják. A népi építészet kutatása a megszállottak kis csapatára vár. Különböző profilú emberek alkotják ezt a csapatot: néprajzos, építész, tanár, művészettörténész, múzeumigazgató, újságíró, technológus stb. Fontos lenne a néprajzos/építész szerzópárok létrehozása. A sok fehér folt megkövetelné a népi építészet gyorsabb ütemű feltérképezését, beindítva az összehasonlító kutatásokat is. Az 1990-ben megalakult Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság friss vérkeringést vitt alkotótevékenységünk, íráskultúránk közösségi serkentésébe. A Társaság Kiss Lajos Néprajzi Szakosztálya szeptember 8-án alakult meg. A körvonalazott munkaterv elólátja az intézményes kapcsolatteremtést a belés külföldi rokontársulásokkal. Ez a bemutatkozó válogatás és bibliográfia is része ennek az együttműködésnek. Azokat a tanulmányokat szándékoztuk bemutatni, amelyek a népi építészetről magyar nyelven íródtak közelmúltunkban, többnyire 1970-től napjainkig. A mellékelt bibliográfiában viszont kísérletet tettünk a népi építészetről magyar és szerbhorvát nyelven írt tanulmányok összegezésére. Megjegyezzük, hogy a bibliográfia magyar címszavai tanulmányozhatók a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum könyvtárában. Szeretném remélni, hogy az új tendenciák friss erővel hatnak a népi építészetet szerető és értők táborára itt a Vajdaságban, akik gyűjtéseikkel és publikációikkal felelnek majd arra, hol a népi építészet helye egy közösség életében, és hol a mi helyünk a népi építészet tudatosításában. HARKAI Imre