Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai
A termelési rendszer és a gabonatárolás összefüggései Ha történelmi szempontból vizsgáljuk e táj magtárait, akkor számolnunk kell a termelési rendszerrel is. GYÖRFFY István 1928-ban hívta fel a figyelmet erre a kérdéskörre, amikor megállapította, hogy a Kárpát-medencében kétféle termelési rendszert alkalmaztak 7 . Az egyiknek az a lényege, hogy a gabonát sarlóval aratták le és nagyméretű épületekben, csűrökben tárolták, és a család szükségleteinek megfelelően kézi cséppel kicsépelték. Ebben a rendszerben a fő termény a rozs volt. A másik rendszerben a gabonát kaszával vágták le, és azt egy kijelölt szérűskertben lovakkal kinyomtatták, a termést pedig vermekben raktározták. Ezt a problémakört 1963-ban HOFFMAN Tamás pontosította, és arra a következtetésre jutott, hogy a nomád mezőgazdasági rendszer elsősorban az Alföldön érvényesült, tehát a kaszás aratás és a nyomtatás, az európai sarlós pedig az európai Középhegyvidéken 8 . A mi viszonyaink között a kétféle termelési rendszer összefüggéseiben az a lényeges, hogy a nyomtatás és a vermelés szorosan kapcsolódik egymáshoz, valamint az, hogy a XVIII. századi telepítések idején erre a vidékre olyan területről is érkeztek telepesek, ahol az úgynevezett európai termelési rendszer volt gyakorlatban. Arra nincsenek adataink, hogy a telepítések idején volt-e átfedés a kétféle rendszer között, nem tudjuk egyelőre bizonyítani, hogy ezen a vidéken álltak-e nagyméretű csűrök. Néhány nyelvjárási adatunk ugyan van evvel kapcsolatban, de ezek jelentése sem a székelyeknél, sem Bezdánban nem utal arra, hogy itt egykor csűrök álltak 9 . A vermelés és a csűrök meglétének árnyaltabb tanulmányozására hívja fel FÜZES Endre a figyelmet. A vermek a XVIII. és a XIX. századi meglétét a termelési mód elmaradásával magyarázza, amely a XVI. és a XVII. századi történelmi események következménye, ugyanis a középkor végén ezen a tájon komplex termelési rendszer volt, ezt szorítja háttérbe a külterjes állattartás, és csak a XIX. századi gabonatermelési expanzió hatására szűnik meg a vermelés 10 A vajdasági adatok részben igazolják FÜZES Endre megállapításait. A XVIII. században a gabonát ezen a vidéken is vermekben tárolták. ULMER Gáspár bajsai monográfiájában olvasható, hogy az uradalomban nagyméretű vermek álltak 11 , STAJIC, Vasa pedig levéltári adatok alapján közli, hogy a kikindai distriktben is vermeket használtak 12 . A sándori úriszék iratanyagában 1846-ban olvasható egy folyamodvány, amelyben arra kérik az úriszéket a helyi jobbágyok, hogy engedélyezzék az egykori gabonásvermek betömését, mert azok él etveszély esek 13 . A fenti adatokból megállapíthatjuk, hogy Vajdaságban a XVIII. században általános gyakorlat volt a vermelés. Meglétüket nemcsak a levéltári adatok bizonyítják, hanem azok a visszaemlékezések is, amelyek az egykori vermekre utalnak. Ezek szerint még a századfordulón is sok helyen veremben tárolták • 7. GYÖRFFY István 1928. 45—46. 8. HOFFMANN Tamás 1963. 26—27. 9. Sajat gyűjtésem. PENAVIN Olga — MATIJEVICS Lajos 1980. 17. 10. FÚZES Endre 1973. 470—471. 11. ULMER Gal par 1986. 187., 319. 12. STAJlŐ, Vasa 1950. 424. 13. Történelmi Levéltár — Szabadka, Sándori Úriszék iratanyaga 20/1843., 11/1846.
