Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai
a gabonát. Sőt még olyan adatunk is van, hogy Györgyénben, Martonoson, Nemesmiliticsen még a húszas és harmincas években is vermelték a gabonát a szállásokon. A századfordulón Moravicán, Csantavéren és Sándorban ezeket a tárolókat nem a telken ásták ki, hanem az utcán, a ház előtt. A Jugoszláviai Néprajzi Atlasz anyagából kitűnik, hogy tartományunkban, ahol a földrajzi körülmények lehetővé tették, a századfordulón gyakran készítettek vermeket 14 . Az adatközlők visszaemlékezése szerint az első világháború alatt, illetve az ezt követő időszakban a rekvirálások idején gyakran dugták vermekbe a termést. A negyvenes évekből erről a jelenségről nincsenek adataink, erről a korszakról még napjainkban is nehezen nyilatkozik az itteni parasztság. Különálló gabonatárolók Vajdaságban a szemtermést nemcsak különálló épületekben raktározták, hanem a ház egyes részeiben is: a padláson, a kamrában álló gabonásládákban. Az utóbbi megoldást ritkán alkalmazták, a padlástér raktárként való felhasználása akkor vált gyakorlattá, amikor ezen a tájon is biztonságosabb, erősebb tetőket készítettek. Ez a kérdéskör szorosan kapcsolódik a vajdasági lakóház fejlődéséhez, ezért e témával itt részletesebben nem foglalkozunk. Gabonás vermek Gazdasági szempontból különbséget kell tennünk, ha vermet azért készítik, hogy ott tárolják a gabonát, vagy azért ássák ki, hogy oda rejtsék el a termést. Technikai különbséget azonban a kettő között nem tehetünk. Napjainkban már nem gyűjthetünk adatokat az egykori vermek méretéről, de az adatközlók jól emlékeznek még az egykori vermek formájára, készítésének módjára. Formájuk szerint szokták csoportosítani a vermeket. A besorolás szerint a bácskai és bánáti vermek körte alakúak voltak, az adatközlők szerint hordó formájúak: a vermek szája el keskenyedett, belsejük pedig kiöblösödött. Ismertek voltak a henger formájúak is; erre utal a gabonás kút megnevezés a martonosi határban. A vermek méretóról ugyan nincsen pontos, megbízható adatunk, de egykori használóik úgy nyilatkoztak, hogy nagyságuk attól függött, mekkora volt a gazda vagyona, mennyi búzát vagy másfajta gabonát termeltek. Az idős földművesek szerint Györgyénben és Nemesmiliticsen a tanyák szérűjén két-három verem is állhatott. A verem készítésének legfontosabb munkálata annak kiásása és fertőtlenítése volt. Arról nincsenek adataink, hogy ezen a vidéken külön verem készítő specialisták lettek volna, ezt mindenki maga készítette, legföljebb a rokonság vagy a szomszédok segítettek a föld kitermelésében, majd a verem kitisztításában. A vermet három-négy napig égették, ennek a hatására a fala téglaszerűen megkeményedett. Égetés után hűlni hagyták, majd gondosan kitisztították. A tiszta verembe cséplés után töltötték a búzát. Ez a művelet néhány napig is eltarthatott, mert a terményt hagyták ülepedni, azután ismét töltöttek hozzá, hogy az építmény teljesen megteljen, mert a verem lényege az, hogy 14. Az atlasz anyaga másodpéldányban a Vajdasági Múzeum Adattárában
