Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai
Terminológiai kérdések A gabonatárolók esetében foglalkoznunk kell a terminológiai kérdésekkel is. A tartományunkban élő valamennyi nemzet és nemzetiség nyelvében a szemtárolásra szolgáló különálló gabonás raktárakat hambámak, illetve ambamak nevezik. Táji eltérés is van a szó jelentésváltozásában. Dél-Bánátban az ambar alapjelentése nem búzamagtár, hanem góré: Versecen, Fehértemplomon, Kovilj körzetében ez a jelentésváltozat él. A bácskai magyaroknál Martonosról van arra adatunk, hogy nem a búzás magtárat nevezték így, hanem a górét 2 . A magtárak másik elnevezése a vajdasági szerbek nyelvében a kos. Ezzel a terminológiával elsősorban Dél-Bánátban élnek, a vesszőből font gabonást nevezik így. A magyar nyelvterületen ismert a gabonás kas megjelölés, de nálunk nem használják ezt a kifejezést. Az al-dunai székelyek ugyan használják a kas szót, de ennek a jelentése nem gabonamagtár, hanem kosár 3 . A nagyobb méretű gabonatárolókat, melyeket földből, illetve téglából építettek, a századfordulón magazinnak, magtárnak, zitnicának nevezik . Ezeknek az újabb keletű építményeknek tehát nincsen közös megnevezése az itt élő népek nyelvében. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Vajdaság egész területén minden gabonatárolót hambárnak, illetve ambarnak is neveznek. Rabén például még a megmagasított padlásteret is így emlegetik: hambárzat, más településeken ennek a megnevezése: magosítás vagy majorpang. Fontosnak tartom, hogy v a saláénak tartományunkban nincsen góré mellékjelentése, mint több helyütt Sumadijában 5 Bácskában és Bánátban nemcsak a településeken kívül álló tanyákat nevezik így, hanem a juhászok pásztorépítményeit is. A szállás jelentésváltozatainak tanulmányozása talán jobban megvilágítaná a bácskai tanyák kialakulásának kórdósét. A magtárakra vonatkozó kifejezések közül ezúttal kizárólag a hombár szó etimológiájához fűzünk néhány észrevételt. KNIEZSA a magyar nyelv szláv jövevényszavainak számbavételekor megcáfolta azt a megállapítást, hogy nyelvünkbe még a honfoglalás előtt került át, közvetlenül a perzsa nyelvből. Megállapítja, hogy a hombár szó — a többi európai nyelvhez hasonlóan — oszmán-török közvetítéssel került szókincsünkbe. Esetünkben számolni kell azonban a szerb, illetve horvát közvetítéssel is. FÜZES Endre megkérdőjelezi KNIEZSÁNAK ezt a megállapítását, mert úgy véli, a török-magyar gazdasági kapcsolatok olyan magas szinten voltak, hogy közvetlenül a török nyelvből kerüljön át ez a megjelölés nyelvünkbe, nem volt szükség egy másik népcsoport közvetítésére, és nem fogadja el KNIEZSA művelődéstörténeti magyarázatait. Véleményem szerint ebben a kérdésben mindkét szerzőnek igaza van. A szerbhorvát nyelv etimológiai szótára szerint a szerb, illetve horvát nyelvbe a XVI. századba került át, tehát abban a korszakban, amikor a magyar nyelvbe is. Meggyőződésem, hogy párhuzamos átvételek is történhettek: a magyar nyelvbe átkerülhetett török közvetítéssel is, de szerbbel is. Az sincs kizárva, hogy a magyarok kölcsönözték ezt a megjelölést a horvátoknak 6 . 2 VUK0V1C, Gordana 1988. 114., 435.; saját gyűjtésem Martonoson 3. PENAV1N Olga — MAT1JEVICS Lajos 1980. 41. 4. VUKOVlí, Gordana 1988. 141., 435. 5. KARADZIC, Vuk Stefanovié 1935. 638. 6. TESZ II. 137.; ERSH I. 33.; KNIEZSA István 1955. 216.; FÜZES Endre 1984. 167., 232—233.
