Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Beszédes Valéria: A napsugárdíszes oromzatú házak a Vajdaságban
A napsugárdíszes oromzatú házak Vajdaságban Beszédes Valéria Vajdaság népi építészetének jellegzetes dekorációja a napsugaras oromzat. Ezeket a fűríalakat nemcsak a véges házak oromzatának lezárására használták, hanem azoknál a fordított házaknál is, ahol a tűzvég az utcáról jól látható volt. A szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet megalakulása óta — 1981-től — folyamatosan dokumentációt készített ezekről az oromzatokról, és ez alatt a rövid idő alatt azt tapasztaltuk, hogy évről évre bontják ezeket a régi díszes házakat. Emiatt döntöttünk úgy, hogy 1986-ban elkészítjük a Bácskában még álló napsugaras házak jegyzékét, és ez alkalommal valamennyit le is fényképeztük. Ennek az anyagnak az alapján határoztuk meg azután a bácskai és bánsági napsugaras házak néhány vonását. A napsugaras oromzatok kialakulása A napsugaras oromzatok elterjedése szorosan kapcsolódik a fűrészelt deszka megjelenéséhez, a fűrésztelepek elterjedéséhez. Európában az első ilyen fűrésztelepek aXVIII. század és a XIX. század fordulóján, Vajdaságban hetven évvel később, a múlt század végén a nagyobb gőzmalmok kiegészítő tevékenységeként létesültek. DUDÁS Gyula vármegye-monográfiájának tanulsága szerint 1896-ban három nagyobb teljesítményű üzem működött az akkori vármegye területén. Kisebb üzemek már korábban is üzemelhettek a nagyobb településeken, hiszen a Monarchia területén éppen Bácskában jelennek meg az első gőzgéppel működő cséplőgépek. A fűrésztelepek a múlt század nyolcvanas éveiben szaporodnak el ezen a területen; a századfordulón — a statisztikai évkönyv szerint — már 141 kisebb-nagyobb fűrészmalom üzemelt itt. A legtöbb fűrésztelep a Tisza menti községekben: Becsén, Kanizsán, Zentán működött. Ebben az időszakban három-három nagyobb vállalatról is vannak adataink. Az említett Tisza menti községeken kívül a szabadkai, a cservenkai ós az újvidéki fűrésztelep is nagyobb mennyiségű rönkfát dolgozott fel. A faanyag a Tiszán érkezett. Ezzel is magyarázhatjuk, hogy épp a Tisza menti községekben, Kanizsán és Zentán voltak a legnagyobb fakereskedések. Az 1910-es években azonban már kezd visszafejlődni a faipar, és — mint az BOROVSZKY monográfiájában olvasható — a faüzemek jó része ebben az időszakban csődbe jut. Ez a helyzet az első világháború után — az ismert tör-
