Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Rudinski, Antun: A pannon ház észak-bácskai változatai
királyi kamarás 1782-ben a város szépítése érdekében rendeletet hozott, s ennek egyik lényeges kitétele az volt, hogy azoknak a házaknak, amelyeknek nincs kéménye, egy éven belül lennie kell, mert ellenkező esetben lebontják . Tódor Vasié tanyájának alap- és homlokzat rajza alapján megállapíthatjuk, hogy a háromosztatú ház a XVIII. században már kialakult, s ezt a típusú épületet őrizte meg a XIX. század és a XX. század eleje kisebb, másodlagos eltérésekkel. Ezeket a természeti viszonyok, az építés ideje és a tulajdonos nemzetisége indokolhatja. Az épületek tipológiája és közös vonásai A lakóház a telken mindig meghatározott helyen állt. A legkedvezőbb irányban (észak, északnyugat vagy északkelet irányában) volt az úgynevezett vakfal, amely egyben a szomszédtól el is kerítette a telket. A tájolásnál mindig figyelembe vették a lakótömb nyújtotta lehetőségeket. Az ilyen tájolású házaknál tehát a bejárat mindig dél felé volt. Az utcai frontra nézett a ház homlokzata egy vagy két ablakkal. A ház udvar felőli oldalán volt a kert, ahova rendszerint szőlőt vagy más futónövényt ültettek, hogy a lakást nyáron védje az erős napsütéstől. A nagykapu helyét már eleve meghatározta a ház tájolása; ez rendszerint a telek déli részén volt. A gazdasági bejárat leginkább különálló volt, de egyes házaknak csak egy bejárata volt. A tornácos házakon mindig van kiskapu is, tehát elkülönül a gazdasági bejárattól. Érdekességként megemlítjük, hogy egy 1820-ból származó építészeti szabályzat Szabadkán előírja, hogy a kapuknak az udvar felé kell nyílniuk, nem pedig az utcára 7 . Függetlenül attól, hogy a családnak volt-e tanyája vagy sem, a telkek mindig három részre oszlottak. A telek utca felőli első részében laktak. Ettől a résztől kerítéssel választották el a gazdasági udvart; itt épültek fel a gazdasági épületek. A telek harmadik részében, amely mindig a lakótömb központjában volt, alakították ki a veteményes kertet. Egy-egy telek beépítettsége a legjobb esetben 30 százalékos volt. A házak jellegzetessége alapján két alapvető típust különíthetünk el: tornác nélküli, illetve tornácos házat különböztetünk meg. Középen volt a konyha a szabad kéménnyel; ezt a nép háznak (kucának) is nevezi. A kémény alja alatt főztek a tűzpadkán, innen fűtötték a szobák banyakemencéit is. Az ilyen beosztással a lakás tiszta részét elválasztották a munkatértől. A legelterjedtebb háztípus két szobából áll, melyeket középen konyha választ el. A legegyszerűbb az említett konyha-szobás beosztású. A tornácos házak egy részét már eleve tornácosnak tervezték, egy részüknél azonban hozzáépítették a tornácot. Ennek a háznak altípusai is vannak, aszerint, hogy a folyosó teljesen nyitott, vagy az elülső, illetve a hátulsó részét is becsukták. Az utóbbi típusúnál napjainkban gyakran a tornácot teljesen beépítik, előszoba lesz belőle. Mind a két típusú ház fejlettebb formáinál a telek mélységében még több szobát, illetve mellékhelyiséget építettek. A házak falának anyaga, függetlenül attól, hogy melyik vidéken épültek, mindig föld. A falat vagy felverték, vagy vályogból, igen ritkán téglából készítették. Téglát a XIX. század első felében, az akkor érvényes előírások értelmében, a házak alapjában, illetve a szabad kémények boltívénél és a ké6. IVÁNYI István 1886—1892. II. 635. 7. IVÁNYI István 1886—1892. II. 639., Történelmi Levéltár (Szabadka), 12. A 52/1820.
