Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Rudinski, Antun: A pannon ház észak-bácskai változatai
Vasity Tódor szállása ményfejnél kellett használni. A banyakemencét frissen vágott zabszalmából és sárból építették, palacsintaszerű csíkokat készítettek, s ezt rakják szorosan egymásra. Ugyanilyen formájú kemencéket készítettek az apróra tört hódfarkú cserépből. Ritkábban téglából is készültek kemencék, de ezeknek már négyszögletes az alakja, a metszete pedig négyzet; ez a felhasznált anyagból következett. A héjázat rendszerint nád volt, mert az egész pannon alföld bővelkedett ebben a növényben. A XIX. században, a korábban már idézett rendelet hatására, megjelenik a zsindely is. A századfordulón a tetőfedésben uralkodóvá válik a cserép. A rendeletek ellenére a nád azonban még napjainkban is megmarad tetőfedőnek, igaz, ritkán. Fennmaradását a hagyományoknak is, de kitűnő szigetelő tulajdonságának is köszönheti. A homlokzatok a legérdekesebbek, nemcsak a kutatók, hanem az építtetők számára is. Az oromzatokat készíthették deszkából, fonott vesszőből, nádból (az utóbbi kettőt mindig betapasztották), de téglából is felépíthették. Mivel formáikban különbségek mutatkoznak, ezek alapján különíthettük el a három területi egységet. A háromszög, melyet két ferde sík határol, különleges szerkesztést kívánt, attól függően, milyen helyi építőanyagok voltak. Ugyanakkor alakja és kiemelkedő helye miatt, mivel az utca frontjáról ez látható legjobban, az oromzatot gyakran díszítették, és feltüntették rajta a ház tulajdonosának betűjegyét és az építés idejét. Ugyancsak a homlokzaton követhetjük az uralkodó építészeti stílusok hatását is.