Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Beszédes Valéria: Egy Duna menti műemlék falu
Egy Duna menti műemlék falu Beszédes Valéria a Duna mocsarai mellett és közte sorakoznak észak és déli irányba a sokác községek: Szántóvá, Béreg, Monostorszeg, Szónta, Vajszka, Bogyán, Plávna és Bács. Az ezek által jelzett vonaltól kelet felé végtelen sík Alföld termékeny lapálya terül el, míg nyugat és dél felé a Dunántúl és szerémségi hegyek kékellenek a távolban. A községek határának egy része rendesen kánaáni gazdagságú termőföld, a Dunához közelebb pompás füvű kaszálók terjednek a védtöltésig, amelyen belül széles övben füzeserdó táplálkozik az arányos vizekből, s csak itt-ott engedi látni a fakó nádasát, a Duna felcsillanó habjait. A kaszálók és szántók tengerét itt-ott egy-egy erdő tarkítja hatalmas fákkal, majd kisebb foltokra kopár szikre vág le a nap." — ilyen romantikus, dúsgazdag természeti környezetnek láttatja a 8 sokác községet a millennium idején JANKÓ János 1 . Ugyancsak ó foglalkozott terjedelmes tanulmányban a sokacok néprajzával az Ethnographiában, néhány tanulmányt pedig BELLOSICS Bálint is írt róluk. A legjelentősebb a Bács-Bodrog Vármegyei Történeti Társulat (BBVTT), évkönyvében jelent meg 2 . Sajnos, a néprajzkutatók figyelmét elkerülte ez a téma, mert érdemleges tanulmány a Vajdaságban élő sokacok néprajzáról mindmáig nem készült el. Természetesen mi sem vállalkozunk arra, hogy ezt a témát részletesen kifejtsük, hanem észrevételeinket mindössze egy falura, Béregre (Backi Breg) korlátozzuk. Ez alkalommal is csak azokat a problémákat taglaljuk, melyek a vajdasági műemlékvédelem szempontjából elsődlegesek. Béreget az oklevelek ugyan már 1319-ben megemlítik, de az őslakosság a török időben innen is elmenekült. 1649-ben Marin Ibrasimovic belgrádi püspök tíz családot talált a faluban, feljegyzései szerint ezek „dalmátok" voltak. Ebből arra következtetünk, hogy a XVII. században már itt laktak a sokacok. Ettől az időtől kezdve folyamatosan megemlékeznek a községről. A Rákóczi-féle szabadságharc idején például megkétszereződik a falu lakóinak száma. A névvizsgálatok alapján a baranyai sokácság menekült Bóregbe 3 . 1859-1860-ban a bécsi udvar utasítására néprajzi leírásokat készítettek a Vajdaság falvairól. Az úgynevezett Ormos-féle gyűjteményt a temesvári levéltárban őrzik, IVÁNYI István ismertette a BBVTT évkönyvében. Az okmányok fényképmásolatai a Vajdaságban is hozzáférhetők, a karlócai levéltárban őrzik őket. A múlt században készült leírások meglehetősen sematikusak, kérdőívek 1. DUDÁS Gyula 1896. II. 359. 2. JANKÓ János 1896.; BELLOSICS Bálint 1913. 3. BELJANSKI, Milenko 1976. — a falura vonatkozó történeti adatok ebból a munkából származnak
