Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A malomipar emlékei - Harkai Imre: Vajdasági szélmalmok

szerkezetüket, köveiket a molnárok felhasználták más szélmalmok építéséhez, ugyanakkor a helyváltoztatástól sem féltek, ha a nagyobb energiát való széljárás biztosítása elengedhetetlen volt. A csurogi malom klasszikusan felülhajtós, négyvitorlájú szélmalom, amelyben három pár kő őrölt. A malomház 11 méter külső átmérőjű alaprajza a tető alatt 7,5 méter átmérőjűre szűkül. A falmagasság 10,5 méter, a vitorlaszárak 12 méter hosszúak. Csonka vitorlájával, idő marta téglaburkolatával, a belsejében talált rendetlenséggel nem a védett szélmalmok benyomását kelti. Ritkaságszámba megy a karadjordjevói példa, amikor helyváltoztatással őrizték meg a szélmalmot, amelyre régi helyén talán ugyanaz a vég várt volna, mint több száz sorstársára. Agunarasi szélmalom mesterséges dombját lassan körülzárta a falu. Egyetlen megmaradt szélmalmunk, amely új funkciót kapott: első két szintjét vendéglátóipari létesítménnyé alakították át. A második szinten most is megtalálhatók a malomkövek, ha viszont feljebb jutunk, a harmadik és negyedik szinten megtaláljuk a belső, energiaátvitelre szolgáló szerkezetet. A szélmalom jövőjével műemlékvédelmi szempontokat figyelembe véve is foglalkozni kellene, hiszen a malomház falában a földszinten keletkezett rések is rossz állagállapotát bizonyítják. A melencei szélmalom múzeumi felügyelet alatt áll. Rossz állagán hivatott segíteni az új zsindelytető, amely a belső szerkezetet megóvja a további korhadastul. Belső őrlőszerkezete pótlásra vár. A melencei szélmalom három kőpáros, felülhajtós szélmalom volt. Valamikor a Völgyparton összefutottak az utak, mivel két szélmalom állt egymással szemben. A közülük megmaradt egyik szélmalom a néhány száz lelket számláló település ifjúságának adott otthont, ma viszont a Halász József Agráripari Kombinát által kezdeményezett felújításra vár. Az épület állapota rossz, hiányzanak a vitorlái és a fordítórúdja. Belső berendezése jó állapotban van, kisebb mértékű beavatkozással, pótlással ós egyes elemek felújításával funkcióba állítható. 1983-ban rekonstrukciós tervdokumentáció készült megvédésére. A Szabadka külvárosában, Kisbajmokon levő szélmalom 1978-ig darálóként működött. Állagállapota veszélyeztetett, hiányzik őrlószerkezete, megmaradt szerkezete sürgősen javításra szorul. Az oromi szélmalom egy feljegyzés szerint 1869-ben épült. Még 1969-ben is védelemre alkalmas állapotban volt, hiszen üzemképes belső órlószerkezettel rendelkezett. Mint ilyent a szakemberek tudományosan feldolgozták, de rekonstruálásához évek hosszú során át nem tudtak eszközöket biztosítani. Ma belső órlómechanizmusa hiányos, tetókonstrukciója besüppedt, malomházát az összedőlés fenyegeti. Kutatásaink során többször fényképeztük egy szélmalom agóniáját. A Zentához tartozó Kevitól keletre, a tanyavilágban állt a Szarka-féle szélmalom. Magától vagy a gondatlanságtól dőlt össze. Fából készült őrlószerkezete a mellette levő tanyán korhad, kitéve az idő viszontagságainak. A szélmalmok erőátviteli és őrlőszerkezeteinek bemutatását a topolyain mutatjuk be. Topolyán már az 1760-as évből (a város telepítéséről számított tizedik évtől kezdődve) ismerjük a szárazmalmok jelenlétét. Az 1790-ben készült urbáriumban ez áll: „Jelenleg itt 14 lóval működtetett szárazmalom van, amely a jobbágyok tulajdonát képezi." 1815-ben 16 szárazmalma van a helységnek, szélmalomról még nem tesznek említést. Az 1859-es néprajzi-történelmi jellegű