Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Harkai Imre: A topolyai szállások
Jellegzetes szórt tanya Topolya határában A külsőségen intenzív földművelés folyik, a tőke mezőgazdaságba való beáramlása tovább tart. Az árutermelés mind több munkát igényel, így a földeken egyre több szállás épült. A Topolyát körülvevő tanyarendszer ebben a periódusban éli fénykorát. Az 1930-as években a topolyai községben 1900— 2000-re 47 tehető a szállások száma, míg maga a város határában körülbelül 350 szállás található. A tanyák is differenciáltak, így a már említett nagygazda és kisgazda tanyák mellett szép számmal találhatók farmtanyák és haszonbéres tanyák is. A kintlakás annyira alapfeltétele lett a mezőgazdasággal foglalkozóknak, hogy szállásokat még a városhoz közel levő földeken is építettek. A legnagyobb szóródás azonban továbbra is a Kishegyesre, Zentára és Becsére vezető utak mellett és az ezek által bezárt határterületek dűlóutai mellett volt. A mai Orahovo és Gunaras farvak helyén annyira sűrű sorokat alkottak a szállások, hogy lassan megindult egy folyamat, amely tanyaközpontok, majd falvak kialakulásához vezetett. Ugyanez történt a szomszédos Zenta községben a Topolyához legközelebb eső településsel, Tornyossal is, vagy a távolabbi Felsőheggyel. Már az 1783-ban készült térkép is szálláscsoportokat jelöl ezeken a helyeken 48 . A tanyaközpontok kialakulása könnyebben ment, mivel itt sorba rendezetten épültek a tanyák, mint valami hosszú utcás falvak elóképzódményei. A Kanizsa községbeli Orom neve is hasonló módon a XIX. század második felében 49 került be a lakott települések névmutatójába, de a tanyaközpont csak a II. világháború előtt és utána vált faluvá. 47. Opétinskl sekrotarijat za prívradu... 1976. 48. TRIPOLSKY Géza 1985. 9. 556. 49. DURÁNCI, Be la 1984a. 15.
