Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Pénovátz Antal: A vajdasági magyar parasztház
A vajdasági magyar falu, ház Pénovátz Antal Könnyen elképzelhető, hogy a letelepülés első esztendeiben a sokfelől betelepülő vajdasági magyarságnak néprajzi képe nem volt egységes. Sok verejtéket fakasztó dolgos nyárnak, erógyűjtó pihenést hozó csendes télnek, a remény és bizakodás mellett remegéssel is eltöltő szeszélyes tavasznak kellett elmúlnia, hogy az új viszonyok, az új lehetőségek közötti szorgos évtizedek eredményeképpen a XIX. század végére legalább tompuljanak a magukkal hozott különbségek. A különbségek persze a megérkezés pillanatától kezdődően oldódni, halványulni kezdtek. A megtelepülök ugyanis a kijelölt házhelyeken a kincstártól kapott anyagi támogatás segítségével az udvari kamara által 1772-ben kiadott Impopulations Haupt Instruction utasításai szerint kényszerültek építkezni. Ez az eredetileg német telepesek számára készült utasítás kimondja, hogy falu csak árvízmentes magaslaton épülhet, szabályos négyszög alakban, közepén ugyancsak szabályos négyszög alakú térrel a középületek: a templom, a községháza, a mészárszék, a nagykocsma és az iskola számára (itt kapott helyet a piactér is), továbbá 18—20 öl széles fő- és 6—8 öl széles mellékutcákkal a lakóházak számára. Az utcák szélességét a szalmával megrakott parasztszekerek akadálytalan forgalma, de még inkább a tűzveszélytől való jogos félelem indokolta. Ez utóbbi késztette az akkori községi elöljáróságokat arra is, hogy minden utcában a község költségén kutat ásassanak. Tűzrendészeti célokat szolgált egyébként a lakóházak közötti 9 öles távolság is. A lakóházakat különben a 9 kvadrátos portákon úgy építették, hogy a ház a téglalap alakú (általában 15x60 öles) porta utcai oldalának egyik sarkában állott, és homlokzatával az utcára nézett. A homlokzattal egy vonalban, közvetlenül a ház mellett nyílott a személyi forgalom céljait szolgáló kiskapu, majd egy kissé odébb a gazdasági forgalom lebonyolítására szolgáló nagykapu. Utána következett a szomszéd ház faláig a portát az utca felől elzáró, leginkább vert falú kerítés. Istállókat, pajtákat nem volt szabad az udvaron tetszés szerinti elhelyezésben építeni, hanem csak a lakóház hosszában, folytatólagosan. Ez a fajta faluelrendezés azonban korántsem mondható a német hivatalnoki pedantéria találmányának, még csak német eredetűnek sem. A németség csak közvetítőként szerepelt az eredetileg frank földön kialakult településforma meghonosításában és kelet felé való elterjesztésében. A téglalap alakú keskeny és hosszú porta, vagy más néven telek, két részre tagolódik. Az utca felőli első rész az udvar. Itt áll az utcafront felőli
