Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Harkai Imre: A topolyai szállások
4. Tekintettel kell lenni arra is, hogy ezekből a szállásokból könnyen végezhessék a szántás-vetés munkáját, trágyázhassanak, kutakat áshassanak vagy egyéb vízszerzési lehetőségekről gondoskodhassanak a lakók. Itt mindezen elvek leszögezése után a kerületi intézőknek meghagyatik, hogy a falvak elöljáróságával és a kerületi mérnökökkel közösen megállapodva elvégezzék a községek határának a feltérképezését és beszéljék meg velük, hol lehetne a legmagasabb hely a szállások csoportosítására." Ebben a szellemben rendelkeznek a temerini szállásokról 25 is. Két helyre a verbászi és a kéri úti mellé akarták csoportosítani a szállásokat, míg a római sáncok mellett telepített szállások elrombolását rendelik el, mivel azok a latrok és rablók barlangjai és lakhelyei" 26 . A topolyai szállásokat két helyre szerették volna összevonni. Az egyik az emusici puszta felparcellázott rétterületén a Kulára vezető út mentén lévő két, egymáshoz közeli helyszín. A másik a várostól délkeletre húzódó felparcellázott rétterületen áthaladó zentai út mellett helyezkedett el. Topolya nagy határú úrbéres község s a felparcellázott rétek feltörése és művelése a nagy távolság miatt komoly gondot okozhatott. Az összevonást két forgalmas út (a zentai és a kulai) mentén végezték el. A tervezett utcás települések egyetlen utcájának vonalát a fent említett forgalmas utak képezték. Az uradalmi majorsági földek 25 telekből álltak. A két téli vetésforgóból évenként csak egyet használtak felváltva, és ezeket részben a jobbágyoknak adták bérbe a termés hetedrészéért. Érdekes viszont a fennmaradt nyári vetésforgó és a rétek esete. Az Urbárium szerint: ,A 252 holdból álló nyári vetésforgó a 462 holdat kitevő réttel együtt, rögtön a mérnöki felmérés után [1783-ban — H. I.] ki lett adva bérbe, mégpedig a betekintésre megkapott számadások alapján 1784-ben 151 forintért, 1788-ban 224 forintért és 1789/1790-es évekre évi 235 forintért." Tehát az uradalmi majorsági földek egy részét a jobbágyok bérelték. A maradék rétek mellett a községi réteket is felparcellázták. Az ezeken történő gazdálkodást érinti az Urbárium következő szövege: „...ebben a községben nem osztottak ki a jobbágyok között különálló kukoricaföldeket, sem háztáji földeket, sem zöldséges kerteket, hanem a község határát a szokásos kalkaturák szerint szántóföldekre, rétekre ós legelőkre osztották fel! Mármost, mivel az itteni földműves ezeket a kalkaturákat kizárólag őszi és tavaszi gabona termesztésére használja fel, a kukoricát, lent és lencsét pedig csak újonnan feltört vagy pedig a talajvizes földbe szokta ültetni, azért a fent nevezett termékeket vagy a rétjeikben termelik, amelyekről semmiféle szolgáltatást nem kötelesek adni, vagy pedig egyéb talajvizes területeken..." Tehát a jobbágyok a bérbe vett réteken is termesztenek. Ezek a rétek viszont olyan távol vannak a helységtől, hogy komolyabb talajművelés esetében megkövetelik az időszakos kinnlakást — a szállások jelenlétét. Az 1783-as térkép előrelátóan ezekre a rétekre jelöli be az új szállások helyeit. A lakosok földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A leíró szerint a település határa földművelésre nem annyira alkalmas, mint állattenyésztésre. Csak azok a jobbágyok gazdagodnak meg, akik nagy számú juhot tartanak. A közös legelő a határ távolabbi pontjain van kialakítva három részből, a föld soványsága miatt azonban inkább juhtenyésztésre alkalmas. Az 1790-es Urbárium szerint ennek következtében a lakosok átlagosan több mint 13 ezer juhot tenyésztenek. Mivel a nagy mennyiségű állatot távoli legelőkön tartották, 25. HARKAI Imre 1983. 81. 26. 0KRESZ Károly 1980.
