Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Harkai Imre: A topolyai szállások
ez állattartói szállások létrehozását tette szükségessé. A távoli rétek kultiválása és a rajtuk történő gazdálkodás ugyanakkor csak időszakos kinnlakással vált lehetségessé. A földművelő szállások azonban mégsem az 1783-as térkép szerinti összevonások szellemében, sorszerűen alakultak ki, hanem a gazdák majd birtokaik közepén vagy az utakra támaszkodva építik tanyáikat. Hasonló események miatt szeretnénk párhuzamot vonni a szomszéd Bajsa határában épült szállásokkal. Bajsa földesurával, Zákó István kapitánnyal kapcsolatban történik az első szállásemlítés. Szállása pásztorok menhelye és az állatok takarmányának felhalmozó helye 27 . Egy 1771-es kihallgatásból tudjuk, hogy Vojnich Simon földesúr négy éve hordja a szénát egy helyre, de a válaszoló nem tudja, hogy ott épületet kíván-e emelni. Tehát az állatok takarmányának felhalmozása idő múltán épület emelését is jelenthette a határban. Bajsa földesurai 1779-ben arra panaszkodnak, hogy a bajsai szállástulajdonosok a termőföldekre építették szállásaikat, így ezekre a területekre adót nem fizetnek. Azt is megjegyzik, hogy ezek a helyek a rablók, szökött katonák, betyárok menhelyei. A terepszemlét végző vármegyei bizottság 31 szállást számol össze a dubokai szántóföldeken és közlegelón. Néhány nappal később összeül az úriszék és a már említett királyi helytartótanács határozatára hivatkozva megtiltja a jobbágyoknak, hogy földjeiken nagy kiterjedésű szállásokat építsenek, mivel csökkentik az adó alá eső földterületeket. Az úriszék döntésének nem nagy foganatja lehetett, mivel 1784-ben úgy döntöttek, hogy a szántóföldeken levő szállásokat a földesurak felügyelete alatt lerombolják. Mindezekből a mozzanatokból láthatjuk, hogy a bajsai szállások kezdetben az állatok takarmányának felhalmozó helyei voltak. A bajsai szállások lerombolásáról nincsenek további adataink, de több mint valószínű, hogy eredménytelenül végződött. Topolya többszöri részleges megváltás után 1792-ben 28 teljesen kifizeti robotját, és szabadabban használhatja határát, mint más úrbéres község. Lakosai letelepedésüktől kezdve szerződéses lakosok. Erről a tanyásodási folyamatról ERDEI Ferenc 29 a következőket írja: „Bácstopolya...pénzzel váltotta meg robotját és egyáltalán már megtelepülésétől kezdve nem voltak örökös jobbágyok a lakosai. 1806-ban pedig mezóvárossá lett s ez nemcsak vásárjogot jelentett, hanem komoly önkormányzatot is. Ennek megfelelően földjót hamarosan tagosította ós a közvetlen úrbéri terhek nélkül birtokolt földeken nyomban tanyákat építettek a gazdák. A tanya akkori formája általánosan a családi kisgazdatanya volt, mégpedig a nagycsaládi szervezetnek megfelelően. Tehát a tanyánlakó fiatalok egy gazdasági és háztartási egységet képeztek a bennlakó öregekkel. Ugyanakkor azonban még nem voltak állandóan lakottak a tanyák, mert csak tavasztól őszig tartózkodtak kinn a fiatalok". ERDEI Ferenc szerint Topolya határában már a XVIII. század végén és a XIX. század elején megindult a tanyásodás. A bácskai szállások második lépcsőjében tanyásodott községek jellegzetes képviselőjeként említi Topolyát. Csak később — már a harmadik korszakban — következett be a tanyasiak állandó kinnlakása és önállósodása — írja ERDEI 30 . Ennek a tanyásodásnak a kezdetét véltük felfedezni az uradalmi majorsági földek bérbeadásában, a rétek felparcellázásában és feltörésében. Mivel ezek a területek a határ Topolyától távol eső pontjain (a vetésforgók után) helyez27. ULMER, Gaipar 1986. 186—187., 229. 28. BOROVSZKY Samu szerk. 1909. 170. 29. ERDEI Ferenc 1976. 194. 30. ERDEI Ferenc 1976. 194.
