Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Beszédes Valéria: Adatok a szabadkai tanyák kialakulásához
gilag, hogy a városban is építhettek maguknak házakat. 1780-ban, mikor a pusztákon kiosztották a földeket, a polgári jog elnyeréséhez — a privilégium 15. szakasza értelmében — arra is szükség volt, hogy a városban tisztességes házat építsenek maguknak és abban vagy ők, vagy pedig a megbízottjaik lakjanak . Ugyanebben az évben szabályozták azt is, milyen körülmények között építhetnek szállásokat a pusztákon. Legalább harminc lánc földre volt szükség, hogy tanyát verhessenek . Hogy milyen nagy jelentőségük volt a pusztai földeknek, az abból is látható, hogy a város körül elterülő ugar felosztásában is az volt a mérvadó, ki mekkora földdel rendelkezett. Ennek alapján a kérelmezőket négy csoportba osztották. 352 tulajdonosnak biztosan volt tanyája A fennmaradt 320-ról nem tudni, hogy volt-e, mert ebbe a csoportba azok kerültek, akiknek 0;—50 lánc földjük volt . A tanyák szám szerinti felsorolását öt pusztán találtuk meg eddig. 1789-ben GULDOVAC kamarai tanácsos összeírásokat végzett Györgyénben, Sebesicsen, Kelebián, Vámteleken és Tavankuton 18 . Ludas is a népesebb puszták közé tartozott, mert 1832-ben 282 nős, illetve 36 nőtlen gazda élt itt 19 . A szabadkai szállások is kezdetben állattartó szállások voltak. A XVII. század térképén 20 a város neve mellé a rajzoló marhákat is rajzolt; ezzel is utalt a kiterjedt állattenyésztésre. A fennmaradt első állatösszeírások is ezt igazolják. 1702-ben 1902 lakosnak 607 ökre, 498 lova, 93 csikója, 511 tehene, 746 borjúja, 2593 juha, 541 sertése volt 21 . Az 1748-ból származó adóösszeírás szerint 759 családnak 1249 igás ökre, 1213 lova, 615 fejős tehene, ezenkívül a városi közlegelón 476 ökre, 498 tehene ós 254 tinója volt 22 . Ha összehasonlítjuk az 1702-es adatokat az 1870. évi adatokkal, akkor kitűnik, hogy korábban majdnem minden lakosra jutott egy marha, a múlt század második felében pedig már csak minden ötödik lakosra, 1748-ban 13 marhakereskedó volt a városban, a múlt század végén már egy sem. A marhatenyésztés mellett a juhtenyésztés is számottevő volt: 1702-ben 2592, 1748-ban 8620, 1780-ban 50—60 000 juh legelt a város környéki legelőkön. 1770-ben jelenik meg ezen a területen a birka Ekkor még csak 6915 darab volt, de tíz év múlva már 77 799. A város gazdasági felemelkedését a földművelés hozta meg. 1748-ban 400-an foglalkoztak az adózó polgárok közül földműveléssel. Ezek 18 875 pozsonyi mérő búzát, 4250 pozsonyi mérő árpát, 4372 pozsonyi mérő zabot, ezzel szemben egy századdal később 160 255 pozsonyi mérő kétszerest, 179 883 árpát, 236 174 pozsonyi mérő zabot termeltek a várost körülvevő ugarokon, illetve szállásföldeken . A földművelés a múlt század második felében vált intenzívebbé, mert egy 1838-ból származó rajzon még igen szegényes a gabonapiac. A krónikások azt is feljegyezték, hogy egy Szudárevics nevű gazda a múlt század első évtizedében el akarta adni gabonáját a piacon 24 . Mégis arra kell következtetnünk, hogy már a XVIII. század második 15. IVÁNYI István 1B86—1892. II. 169. 16. IVÁNYI István 1886—1892. II. 176. 17. Szabadkai Történelmi Levéltár, aec. 24. A. 32/1789. — azoknak a névsora akik ugarföldet kaptak. 18. A györgyéni szállásiak, a kelebiaí, sebesicsi és tavankutj gazdák névsorát Id. a tanulmány függelékében. Külön jegyzék van a sebesicsi, györgyéni, vámtelki és kelebiaí földtulajdonosokról a föld nagyságával — Szabadkai Történelmi Levéltár, aec. 24. B. 63/1789. 19. A ludasi hívek összeírása — Szabadkai Történelmi Levéltár, pol. 12. C. 210/1832. és 12. 0. 232/1834. 20. Cartographie Hungarica I. 1528—1696. 21. IVÁNYI István 1886—1892. II. 203—204. 22. IVÁNYI István 1896—1892. II. 203—204., és ULMER, Gaipar 1974. 145—154. 23. ULMER, Gaipar 1974. 145—154. 24. IVÁNYI István 1886—1892. II. 197.
