Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A szállások építészete - Tripolsky Géza: A Tisza-vidék tanyái

Tornyos neve is szerepel mint szálláscsoport. Az elpusztult középkori települések közül Zenta környékén éppen Tornyos éledt fel újra, minden jel szerint a szállások sűrűsödésével. A mai Tornyos egyébként a régi településtől északra két kilométernyire van, a Likasegyháza nevét őrző Likasi úton. A Tornyosi út viszont a régi település nevét őrzi, és valamikor oda vezetett. Mindent összevetve, egyetértünk PÖLÖSKEI Ferenc és SZABAD György kiváló könyvében HOFER Tamás következő megállapításával: „a zárt településből használt föld külső övezetében kezdetben extenzív állattartás folyik, ennek telephelyei körül lassacskán meghonosul a földművelés, végül az időszakosan használt telephelyek állandó településsé lesznek"

1

. S ha már ezt a könyvet említjük, szóljunk valamit PUSZTAI Ferenc tanulmányáról, amely a tanya szavunk jelentéstörténeti kérdéseivel foglalkozik. A mi vidékünkön a tanya a legutóbbi időkig halászó helyet, halászkunyhót és a víznek hálóval egy vetésre meghalászható részét jelentette — tehát csak a halászatra vonatkozó jelentése volt. Tökéletesen pontos a megállapítás, miszerint a szállás nem szorult mindenütt vissza. .Zentán pl. csak napjainkban változik a szóhasználat: a 60—70 éven felüliek szinte kizárólag szállás-t mondanak, a 40—60 közöttiek inkább szállás-t, a40-en aluliak tanyá-t. Az is megfigyelhető, hogy az új, korszerűsített kültelek) épület mindig tanya, a régi, elhanyagolt szállás"

2

. KÓSA László mint adatközlő pontos adatokkal szolgált. Még az utóbbi években is hallottam gyűjtóutaimon asszonyszájból a következőt: „Apjuk, ha valamíkünk meghal, én kimék a szállásra!" A XVIII. század végén megindul a szántóföld térhódítása a Tisza menti városok ós községek határában, és szaporodnak a tanyák. Zentán 1779-ben 8479 kh szántóföldet műveltek meg két nyomásban, 1856ban 37 570 kh-at, 1876-ban 50 642 kh-at, 1895-ben 56 384 kh-at. A múlt század végén azonban Zenta mezőgazdaságát egy kivételesen csúnya esemény rázkódtatta meg. A tiszai koronakerület szabadalmazott földbirtokosai 1875-ben úrbéri pert indítottak a város ellen azon az alapon, hogy az 1751. évi szabadalom levél szerinti adományt nem a város, hanem a közlakosság kapta. A város a pert elvesztette és 1879-ben 18 000 hold elsőrendű termőföldet osztottak szót. Ez volt a hírhedt „járásosztás", amikor földre földet adtak. Minden három lánc földre járt a negyedik, a nincstelenek meg semmit sem kaptak. A járásosztási birtokmegoszlás nagyon furcsa képet mutatott. A város határában 65 000 hold föld volt, amelyből 60 000 holdat műveltek. Ebből viszont 60 birtokos tulajdonában volt 30 000 hold. 2133 birtokos tulajdonában 20 000 hold és a város tulajdonában 10 000 hold. 4500 napszámos paraszt semmi földdel nem rendelkezett. Nem a zentaihoz hasonló, de legelófeltörés a többi Tisza-vidéki településen is volt. így a külterjes állattartás fokozatosan visszaszorult, és egyre nagyobb szerepet kapott a takarmányozó kezestartás. A legeltető nagy ál lattartás legtovább a kanizsai járáson maradt meg, ahol még a múlt század végén is 7000 kh legelón mintegy 20 000 állatot őriztek. Amit mondunk, mind a tanyai gazdálkodási forma terjedését serkenti. A magyar tanyarendszer múltja című, már említett könyv sok érdekes kérdést vet fel, például azt is, hogy a településrendszer ritkulása megnövelte a helységek közötti távolságokat az Alföldön. Az is felvetődik, hogy a legelók rovására gyarapodó szántóföldek a településtől távol esnek. RÁcz István tanulmánya szerint

3 a gazdaságos művelés sugara csak öt kilométer lehet. Egyetlen le1. HOFER Tamás 1980. 50. ^ PUSZTAI Ferenc 1980. 66. a RÁCZ István 1980. 113.