Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
A házépítés hatósági szabályozása a 18. században
bűi is (ki vévén mind az által az Mak, vagy Gyümölcs termő Fákat) tűzre való Faézás szabad légyen." Az V. paragrafus kitér arra, hogy „Nem különben Épületre való fa is Határban lévő Erdőbül az Uraság ki jedgyezze, és ki mutassa." Az 5. pont 13. paragrafusából derül csak ki, hogy a jobbágy az ingyen fáért mivel is tartozik. „Mivel a Jobbágyoknak mint Tűzre mint pedig Épületre ingyen való faézás meg vagyon engedve, arra való nézve minden ezen Faézással élő egész helyes, és vonyó Marhával bíró Jobbágy tartozik az Uraság Tisztye ártal ki mutatandó Erdőbül, ... egy öli fát az Uraság Házához, Majorságához, avagy más egyéb a' Dominiumnak kerületeiben lévő és kirendelendő helyére vinni. Ezen kötelesség pedig értődni fog Proportio szerént az fél, fertályos, és nyolcad helyes Jobbágyokra." Hasonló állapotokat tükröz a Dárdai uradalom (Baranya megye) 18. századi úrbéri összeírása. A jobbágyok dűlt vagy száraz fát itt is szabadon és ingyen szedhetnek, épületi a-anyagot azonban - bár pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül - csak az uradalmi tisztektől kaphatnak. Ezért általában az urbániumban meghatározott mennyiségű fát - sessióként egy ölet - ki kell vágniuk, ölbe rakniuk, és meghatározott helyre szállítaniuk. A Hunyadi birtok (Somogy m.) nagy erdőségeiben 1798-ban a jobbágyok a kivágott póznákért napszámmal adóznak, Zádorban 7-7 nappal. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy az erdők megóvásában különös hangsúlyt kap a legértékesebb árú, az épületfa ellenőrzése. Sok a súrlódás és elégedetlenség. Számos panasz jut el a kancelláriához, ill. a Királyi Helytartótanácshoz. A jobbágyok sérelmezik, hogy nehezen vagy egyáltalán nem jutnak épületfához, az uradalmak rendszabályokat sürgetnek, amellyel elejét vehetnék a parasztok „mértéktelen pazariás"-ának, erdőpusztításának. Baranya megye 1762-ben javaslatot terjeszt föl a helytartótanácshoz az erdők megóvásáról. A javaslat 11. pontjában kimondja, hogy ha: J\ szükség magával hozza, hogy építkezéshez fát kell kivágni, ... az csak az uradalom tudtával és engedélyével történhet." Hasonló javaslatokat a megyék nagy részéből ismerünk, ezek hatására dolgoztatta ki, és léptette életbe Mária Terézia 1769ben a magyar országos erdő-rendtartást, amely hasonlóképpen a baranyai megszövegezéshez előírja, hogy „épületre való fákat pedig a lakosok a maguk közönséges és házhelyek után való erdejéből is csak az uraság engedélyével véghatnak." 18 Az erdők fő haszonélvezői, elsősorban az uradalmak, fölismerik, hogy az erdő kímélését nagyban elősegítené, ha jobbágyaik kevesebb fát használnának házaikhoz, azért erélyesen szorgalmazzák a különféle „szilárd" falak emelését. Az erdőszegény Tolna megyében a Simontornyán összeült generális kongregáció már 1725-ben határozatot hoz arról, hogy a házépítők mindenütt tartoznak égetetlen téglából megépíteni hajlékaikat, különösen a betelepítésre kerülő községekben. Az egri püspökség területén 1765-ben a makiáriak épületfa igénylésével kapcsolatban a prefektus szigorúan kiköti, hogy „... senki pedig házat komrát és pitvart fábul, fonásbul ne csinállyon, mert kivágatom". Itt a jobbágyoknak már „parancsolatjuk lévén mórtéglábul építeni. A Nagyküküllő megyében lévő Nagysínk községben 1769-ben határozat született, „... hogy ezentúl senki se építsen régi káros szokás szerint, fából úgy, hogy fatörzsre fatörzset rak, ha13 TmL 32. Urbarioma Eócsón Névű Helségnek 1767. - A formanyomtatványt a helyiségnéwel és helyi adatokkal kiegészítették. 14 Lásd részletesebben BABICS András 1982.185. és azt követőleg. is T. MÉREY Klára 1970. 123. 16 Norma conservandum silvarum in comitatu de Baranya, TAGÁNYI Károly 1894. II. 206-207 17 TAGÁNYI Károly 1894. II. 296-314. 18 TAGÁNYI Károly 1894. II. 310. 18 TmL. Közgyűlési iratok 1721-1725. 578. 1. Közli HAJDÚ Lajos 1978. 254. Ez a vályognak országosan is korai említései közül való. » BAKÓ Ferenc 1969. 276.
