Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
A házépítés hatósági szabályozása a 18. században
nem vagy téglával vagy kővel építse a házát, ha arra nem telik, akkor gerendakeretbe foglalt vesszőfonásos falakkal, mert az erdők fája nagyon megfogyatkozott. - Itt boronaf alas építkezésről lévén szó, még megtűrik a talpas-vázas építkezést, ami az előbbinél sokkal kevesebb fát igényel. Hasonló törekvéseket, földesúri rendelkezéseket ismerünk a Pápa-Ugod—Devecseri Eszterházy uradalomból 1766-ból Az Jnpopulationskammer" és a „Kameral-Ansiedlungs-Bauamt", amelyek a magyarországi betelepítéseket voltak hivatottak összehangolni, a telepeseknek mintaépületeket terveztek. A tervek előírásokat tartalmaztak az építési módokról is, főleg a vertfalú-, vályog-, sőt csömpötyegfalú építkezést ajánlották, figyelemmel a helyi adottságokhoz és hagyományokhoz való alkalmazhatóságra. A temesvári 1767-71. évi típusterveiken például négyféle falszerkezetet látunk, közülük három, a sárgagombócfal, a vertfal és a vályog a legelterjedtebb földfalak körébe tartoznak. Kiemelt példáink rávilágítanak arra a folyamatra, melynek során az épületfa ellátással és a házépítéssel kapcsolatos helyi problémák lassan országos méretűvé nőnek, és kikényszerítik a központi szabályozást. Végül is a Liptó megyében lévő likafai uradalom liszkafaivi lakosainak panasza kapcsán születik meg az a rendelkezés, amely az elkövetkezendőkben nagy hatással lesz a parasztiépítkezésre. Mária Terézia 1772. december 21-én uralkodó! leiratba foglaltatja: J\ liszkafaivi lakosok panaszának 5. pontját illetően azt határoztuk hogy az alattvalók az épületek fajait, ahol lehet, szilárd vagy legalább nyers anyagokból (excrudis materialibusf állítsák elő, az uradalom az erdőkből fát csak a tető, ajtók, ablakok és más hasonlók készítéséhez - amennyiben ezek szükségesek - szolgáltasson ki. Ez a szabályzat ne csak ebben az uradalomban és ebben a megyében lépjen életbe, hanem az ország más részein is, aholcsak a fából való építkezés szokása el van terjedve. A helytartótanács a fenti rendelkezést 1776. június 10-én megismétli országos hatáHyaí. A királyi parancs megerősítését közvetlenül (de nem egyedül) a Veszprém megyei helységek 1774ben tőrtént úrbéri fölmérése során Kovácsi falu lakói részéről fölmerült panaszok eredményezték. A lakosok sérelmezik, hogy még pénz ellenében sem vághatnak épületfát maguknak. Megtudjuk az aktából, hogy: „A kérvényező lakosok nem akarván házaik falát kőből vagy téglából építeni, sőt a helyszíni szemle alkalmával kijelentették a hatóság előtt, hogy nem is szándékoznak a házak falát szilárd anyagokból készíteni, és panaszuk célja is az, hogy házfalakhoz való faanyagot kapjanak. Mivel ők így becsülik az uradalom intelmeit és a kegyes királyi rendeleteket, az uradalom azt kéri, hogy a panaszosokat kő- vagy téglafalak építésére kötelezzék, és ez esetben a megfelelő időben jelentkező jobbágyok részére az uradalom kötelezi magát a szükséges fa kiadására magából a tilos urasági erdőből. A helytartótanácsi rendelet nagy megértésre talál a megyéknél, kibocsátását számos megyei statútum követte. Heves megyében már az alaprendelkezés évében, 1772-ben tiltották afaépítkezést. Rövidesen, még az 21 PHLEPS, H. 1934. 54.; idézi CS. SEBESTYÉN Károly 1941. 36. 22 CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 63. 23 EIMANN, Johann 1965. 55.; SCHIMSCHA, Ernst 1939. 189.; MILLER, Toni 1947, 66, 68, 76. 24 Az .ex crudis materialibus" megfogalmazás itt nem egyszerűen az anyag nyers vagy kemény voltára utal, hanem ásványi nyersanyagot jelöl, mégpedig földből valót, hasonlóan a korabeli hazai latin források nyelvhasználatához. 25 Magyar Országos Levéltár (O. L.) Magyar Kancelláriai Levéltár A 39 Acta generalia 1772 5831. sz. - A rendelkezést fordította VISSI Zsuzsa, kinek szíves segítségét ez úton is köszönöm. 26 A tetőhöz, ajtókhoz és ablakokhoz. 27 O. L. Magyar Kancelláriai Levéltár A 39 Acta generalia 1776. 2741. sz. - Fordította VISSI Zsuzsa. 28 BAKÓ Ferenc 1967. 167.
