Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
Baranya megye természeti, politikai, helyrajzi leírása 1785-1786-ban
nyékén ma is sok ilyen ház áll. A vertfal 1785-ben már a régi házak közt is jelen van, mégpedig legnagyobb arányban a Baranyavári járásban, elsősorban a Belső-Drávaszögben, (a Dráva-parti falvak kivételével) a Külső-Drávaszög északi falvaiban (Szava, Bisse, Kistótfalu, Turony), megtaláljuk Ormánságban (Kiscsány, Nagycsány, Adorjás, Mária), a Mohácsi járás több községében (Szellő, Maráza, Marok, Olasz, Versend), a Tolnával határos Völgység két helyiségében (Ráckozár, Császta) és a Hegyháton (Kishajmás, Hertelend, Mánfa, Orfű), összesen 43 faluban. Ha összehasonlítjuk a réginek mondott épületeket a királyi rendelkezések után épültekkel, jól mérhető a vertfal terjedése, elsősorban a fölsorolt körzetekből kiindulva. A földfalak közül kiválik egy szűkebb csoport, amelynek megnevezése talán egy régiesebb és primitívebb technikára, a rakott sárfaha vagy más néven a fecskerakásra utal. Egyes falvakban (Gyüd, Mária, Terehegy, Drávaszabolcs, Rád, Piski, Haraszti, Vajszló, azaz a Dráva menti sávban!úgy fogalmaz a Descriptio, hogy a parasztok földből rakott (ex terra congestaj házakban laknak. Ritkán előfordul ezen kívül az egyszerűen főidből építetted mondott ház. Ez a megfogalmazás a falazás technikájáról nem árulkodik, talán csak sejteni engedi, hogy sár- vagy vertfalról van szó. A hagyományosnak vett építőanyagok közt nagyobb mennyiségben szerepel a vályog, mint azt gondolhattuk volna. 101 helységben regisztrálták szokásos építőanyagként. A vályog több néven szerepel a leírásban, értelmezésük egy kivételével nem okoz problémát. Legtöbbjük a készítésmódra vonatkozik. Azt olvashatjuk, hogy a ház áll égetetlen téglákból (ex ir)coctist inustis tegulis/ lateribus) vagy nyers téglákból (ex crudis tegulis, -lateribus). Általánosabbnak tűnik az „ex crudis materialibus" megfogalmazás, azonban számos esetben kiderül, hogy ez is vályogra vonatkozik. A hegyháti Tékesen, Sásdon, Mekényesen, Jágónakon, Meződön, Vaszaron, Mágocson, Komlón és környékén, stb. „ex crudis materialibus" készítik házaikat, melynek 1000 darabja 1 Ft 30 krajcárba kerül. Alternatív megjelölésként használják a canonica visitatio jegyzőkönyvei is Marázán. 1776-ban az iskolaépületről - melynek alaprajzát is közlik - azt írják, hogy „ex lateribus incoctis"-, 1783-banJ?edig ugyanarról az épületről úgy tudósítanak, hogy „ex crudis materialibus" áll. A vályogépítés 1785-ben már elterjedt a megye keleti felében. Megtaláljuk itt-ott a Hegyháton, főleg keleti oldalán a német falvakban, de elszórtan déli és keleti részein is, a Szentlőrinci járás délen elhelyezkedő, zömében magyar településein (Varjas, Rugásd, Zók, Gőrcsöny, Gyód, Bodony, Babarcszöllős etc.), valamint a Siklósi járás északi és keleti szélén. Több faluból arról értesülünk, hogy a vályogot a parasztok maguk csinálják, így Pusztafaluban, Kisnyárádon, Olaszban, Várkonyban. Az utóbbiról azt írják; hogy: „Nyers téglából épített házaik vannak kő alappal; a téglákat maguk készítik, a köveket maguk gyűjtik össze. De vannak, akik ölét 60-65 dénárért veszik. A vályogvetésben élen járnak a németek. Bellye uradalmi központban például a magyarok vertfalú vagy faoldalú házakban laknak, a rácok faházakban, a németek 75 E falféleség leírását lásd: ANDRÁSFALVY Bertalan 1964. 151-152.; SZTRINKÓ István 1978. 152-154. 76 A fecskerakás szót Somogyban is ilyen értelemben használja CSÁNKI Dezső 1916. 202. Hasonlóképpen CSORBA József 1857. 87. Nem tévesztendő össze a legutóbbi évtizedekig fecskerakásnak nevezett karós sárkitöltésű vagy fonott talpasvázas falakkal: Zselic, Belső-Somogy - v. ö. ÉBNER Sándor 1931. 91., KNÉZY Judit 1974.58. 77 H. 53,61, 64, 81, 97, 132, III. 233, 250. 78 Például az ormánsági Csepelyen azt írják: .Domos habent ex terra cons truc tas..." III. 127. 79 IV. 83, 36, 44, 58,92, 115, 186, 159. 147. *> Közli PETROVICH Ede 1971. 172. 81 .Domos habent e crudis tegulis erectas cum lapideo fundamento; Tegulas ipsi Conficiunt, lapides ipsi CoHigunt. Sunt etiam qui emunt orgiam a 60. d. 65. d." II. 432.
