Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
Baranya megye természeti, politikai, helyrajzi leírása 1785-1786-ban
vályogból építkeznek. z Vályog a németek háza Rácgörcsönyben is, a magyaroké meg a rácoké fa és sár. Hidason a németek és rácok vályogházakkal rendelkeznek, a magyarok viszont faházakkal. (Duna)szekcsőn a németek vetik a vályogot, a magyarok és rácok veszik, ezrét 1 forint 50 krajcárért. 1000 vályog készíttetése megyeszerte 1-2 forint, amihez járul még naponta 1 libra (egy font) szalonna és egy kenyér, helyenként 1 pint bor is. Szebényben, Véménden ugyancsak németek állítják elő a vályogot, a magyarok és rácok pedig vásárolják. 86 Az eddigieken kívül találunk még egy „szilárd anyag"-ra vonatkozó kifejezést, ez a „bona materia". Úgy tűnik, a Descriptio'ezt a megjelölést következetesen a nemes építőanyagokra alkalmazza, azaz a kőre és a téglára. Boly mezővárosáról leírták hogy a régi házak mellett az újakat vagy „jó anyagból" vagy vályogból emelték. A vályog és a jó építőanyag ugyanilyen megkülönböztetését tapasztaltuk Somberekén, Fékeden, Lánycsókon és másutt is. Somberekről és Fékedről azt írják, hogy jó anyagból parasztházak is vannak, azonban ez a megyében ekkor még ritka. Kőfalú házat mindössze négy helységben regisztrálnak, Mekényesen, Tótfűn, Bükkösdön és Mohácson. Téglaházakat három faluban, Szász(vár)on, Cserdiben és Komlón jeleznek. A jó anyagokat elsősorban alapozásnak használják. Alapozott paraszti hajlékokat 27 településen írtak össze. Ezek nagyobb része a Mohácsi járásban található, főleg a Pécsvárad környéki falvakban, le dél felé egészen Bár-Lánycsók-Szajk-Nyomja vonaláig, valamint a völgységi falvakban. Baranyának ezeken a területein nagy számú német telepes élt. A fundamentum általában fejtett kőből készült, és szinte kizárólag vályogépülettel együtt fordul elő, akár Babarcon, akár Várkonyban, Szederkényben, Nagyharsányban stb. nézzük. Baranya természeti adottságainál fogva gazdag kőben. Kőbányákat és kőfejtőket említenek Rácmecskén, Nádasdon, Várkonyban, Lovászhetényben, Óbányán, Nagypallon, Fazekasbodán, Szászon, Pécsváradon, Jánosiban, Budafán, Szabaron, Szebényben, Szederkényen, Verseden, Monyoródon, Fékeden, Nagyharsányban, Mohácson és a lánycsóki Tekkenőn. Szebényben, Rácmecskén, Jánosiban, Budafán, Nagypallon a követ a jobbágyok maguk fejtik. Ahol helybéli kőbánya van, általában ingyen jutnak kőhöz, de néhol ezért is fizetniük kell, Jánosiban például a maguk által kitermelt kőért kocsinként 12 krajcárt. 91 A mekényesiek és tófűiek Szászon szerzik be a követ, ahol két szekérrevaló ára 1 Ft 45 krajcár vagy métere (mázsája) 36 krajcár, Szabaron és Szederkényben 1,50-ért lehet hozzájutni. A parasztok azonban, amint az építőanyag elterjedési térképből is kiderül, nem élnek eléggé a természet adta lehetőséggel. Ezt a leírás kifogásolja is. A 82 I. 25. 83 II. 235. 252. « II. 407. 85 Például Jágónak IV. 58, Vaszar IV. 115, Tékes IV. 83, Bodolya IV. 327, Komló IV. 159, Barátúr IV. 345, Kishajmás IV. 399. Köblény IV. 435 stb. 86 III. 393. 87 .... Nova attamen, aut ex bonis Materialibus, aut crudis tegulis errecta habentur." I. 159. 88 II. 3/5, II. 227, II. 291. 69 Bükkösdön azt írják, hogy: .Domos inhabitant partim e lapidibus, partim lateribus crudis exstructas, ..." - ebben az esetben a fogalmazásból nem derül ki egyértelműen, hogy tisztán kőből rakott házakról van-e szó, vagy olyan vegyes falúakról, amelyek részben kőből, részben vályogból állnak. I. 229. 90 "... ex crudis tegulis cum lapideo fundamento..." II. 187. 9 1 IV. 153.
