Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
A házépítés hatósági szabályozása a 18. században
1770-es években Szabolcs megye is csatlakozik. Nógrádból 1783-ból ismerjük a „fábul való Házak" építésének tilalmát. Természetesen, azoknál, akiket legjobban érint, a rendelet nem talál kedvező fogadtatásra. Itt az ésszerűség ütközik a helyi tradícióval. Az átállás, az új építési technika elsajátítása nagyon nehézkes, számos okból - melyet később Baranya példáján részletesen elemzünk - ellenállást vált ki. A „királyi parancsot" a 18. század folyamán, és a 19. század első felében is számtalanszor megismétlik, így Szabolcsban már 1792-ben, sőt Szabolcs megye közgyűlése a szomszédos megyéket is megkereste, és csatlakozásra szólította föl a hathatósabb intézkedés érdekében. 1777. szeptember 16-án a helytartótanács újabb körrendeletben erősíti meg az 1772-es „kegyes királyi rezolutiok"-at, és ezúttal az építőanyag előírásokat kiterjeszti a kerítésekre is, utasításba adja, hogy: „... ezután az összes jobbágy a vesszőkből vagy karókból vagy deszkákból és nádból összefont kerítések helyett ... a jövőben vagy sárból vagy kőből vagy végül égetett vagy nyers téglából kőtelesek építeni. Az épületfalakra vonatkozó hatósági előírások létrejöttében, mint meggyőződhettünk róla, alapvető szerepet játszott az erdők védelme. Volt azonban egy másik lényeges momentum is, amely hozzájárult e kérdés legfelső szintű rendezéséhez, ez pedig a tűzvédelem. A szilárdfalú házépítés 1776-os újabb országos szabályzata utal arra is, hogy: „... másrészt váratlan tűzvész esetén így megmarad a ház ajapzata és falai, és a tűzkárosultak házaikat könnyebben helyre tudják állítani. A tűzvédelmi rendelkezések az építkezés szélesebb körét érintik, vonatkoznak a település rendezésére, így az épületek elhelyezésére, a falanyag mellett szabályozni próbálják a tetőfedést, kitérnek a pipázásra, a kenderszárításra, számba veszik a tűzveszély valamennyi forrását, közülük különös figyelmet fordítanak a füstelvezetés módjaira, mindenekelőtt szilárd anyagú kémények építésére ösztönöznek. A tűzrendészet terén elől járnak a városok. Egyik korai erdélyi utasításból (1677) tudjuk, hogy: „Fejérvárat a' kerítésen belől a'kinek háza vagyon, a' helynek állapottyának illendő módon tartozzék meg-építeni,... valakinek szalmával fedet háza tövisses és veszszoeckel font kerti találtatik, a rendelt idő után le-vonattassék és elhordattassék, másodszor is terminust adván neki, hasonlóképpen büntettessék, harmadszor peniglen házát teljességgel amittállya. Simontornyán 1725-ben a Tolna megyei kongregáció határozatban kötelezi a házépítőket^ hogy hajlékaikat éghetetlen anyagú, elsősorban vályog kéménnyel lássák el. Hódmezővásárhelyen 1753-ban elrendelik a kémény nélküli házak lebontását. Az országos tűzrendészeti szabályzatot 1768. október 3-án bocsátották ki. Előzményeihez tartozik, hogy már 1727-ben, majd 1730-ban uralkodói leirat figyelmezteti a törvényhatóságokat, hogy minden lehetséges óvintézkedést rendeljenek el a tűzvészek megelőzésére. Az 1768-as országos tűzrendészeti előírás mintájául a Baaden-Durlach őrgrófságban bevezetett rendelet szolgált. Ezt 1764-ben megküldték a szabadkirályi városoknak 29 Szabolcs megye tűzrendészeti előírásai. Sóstó-Múzeumfalu adattára, szám nélkül. Az anyagot PÁLL István volt szíves rendelkezésemre bocsátani. 30 ZÓLYOMI József 1974. 13. 31 Azért fogalmaztunk így, mert bármennyire is csorbulnak a jobbágyok jogai, e törekvések és rendelkezések hozzájárultak ahhoz, hogy nálunk nem pusztulnak ki az erdők olyan mértékben, mint Angliában és némely más nyugat-európai országokban. 32 BALOGH István 1966. 294. 33 TAGÁNYI Károly 1894. II. 410-411. SOÓS István szíves fordítása. 34 O. L. Magyar Kancelláriai Levéltár A 39 Acta generalia 1776. 2741. sz. VISSI Zsuzsa szíves fordítása. 35 Approb. Const. Transylv. 1677. Idézi HADIK Béla 1927. 77. » TmL. Közgyűlési iratok 1721-1725. Közli HAJDÚ Lajos 1978. 254. 37 BARABÁS Jenő 1954. 476.
