Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
tett kamarák között több helyen összeírtak padlás nélküli helyiségeket (lásd ott!), a külön álló kamarák között csak két helységben (Gáván és Kenézlőn) jegyeztek fel ilyeneket: Kenézlőn az 5 padlástalan kamara közül az egyiket így írták össze: „Egy szekér szín Kamorával egy fedél alatt, patsit falból, padlás nints, egy ajtóval." Gáván az egyik kamara „újj gyíkény fedőlékel 2 1/2 öl széles 3 1/2 öl hosszú, padlástalan" formában került fel a listára, de egy másik portán, ahol egy fedél alatt álló kamarát és istálló írtak össze, külön hangsúlyozták, hogy az istálló padlásos volt; ez azt sugallja, hogy a kamarán nem találtak padlást. Az udvaron álló vagy csupán „külső kamara"-ként számbavett épületek igen sokszor kerültek egy fedél alá valamilyen más építménnyel. Gyakoriak voltak a szekérszínekkel (esetleg más színekkel), istállókkal, pincékkel, sertésólakkal egybeépített kamarák; nemegyszer több építményt csatoltak egymáshoz (pl. Nagykállóban is, ahol kamara, pince, szín, istálló állt egy fedél alatt). Kukoricatárolók Még mielőtt a kukoricatárolót mint építményt taglalnánk, magáról a növényről, pontosabban annak a múlt századi Szabolcs megyében használatos nevéről kell szólnunk. Területünkön főként a tengeri elnevezést használták, azonban néhány helyen ezzel párhuzamosan a kukorica szóalakot is összeírták. Nem tudjuk, hogy az összeírásnál a hivatalos elnevezés milyen mértékben játszott szerepet (a megyei szabályrendeletekben a kukorica névalakot használták pl. 1833-ban), de az egész anyag ismeretében úgy véljük, hogy abban az akkori beszélt nyelv ill. névhasználat jól tükröződik. Feltételezésünk szerint tehát az egyes településeken a tengeri vagy a kukorica név leírása a beszélt nyelvnek megfelelően történt. BALASSA Iván a kukoricáról írt monográfiájában térképen is, és a növény magyar elnevezéseinek tárgyalásakor is arra a megállapításra jutott, hogy a kukorica név elterjedésében „kelet felé a Tisza, majd a Bodrog a határ, Szolnoktól délre átcsap a Körös és Maros közére, itt helyenként a tengeri elnevezéssel keveredik" 111 , s más helyen azt is megjegyezte, hogy „Tokajtól a Bodrogközben inkább tengerit használnak" 112 . Ha adatainkat térképre vetítjük (lásd a 9,sz. térképet!), némileg módosul a két szó elterjedésének területe, legalábbis ami a XIX. század közepi névhasználatot illeti. A kukorica szóalak Tokaj térségében átlépte a Tiszát, s itt 6 településen is (Balsa, Gáva, Szabolcs, Tímár, Tiszalök és Tiszanagyfalu) leírták kukoricza, kukuricza vagy kukuritza alakban (BALASSA közlése szerint a bodrogközi Visson 1827-ben a papnak „kukoritza földje", is volt 113 , tehát a szóalakot itt is használták). Ettől a területtől távolabb, a megye keleti—délkeleti részén további 5 településen találkozunk a kukoritza ill. kukuritza alakkal. Közülük csupán Kércs községből nincs tudomásunk szláv etnikum betelepüléséről, a másik négy településen ukrán (Gyulaj, Karász és Nyírbéltek) vagy szlovák (Geszteréd) népesség XVIII—XIX. századi jelenléte mutatható ki. 111 BALASSA I. 1960. 94. 112 BALASSA I. 1960. 90. 11 3 BALASSA I. 1960. 56.
