Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
Feltételezhető, hogy a kukorica szóalak használata hozzájuk köthető. A Nádudvaron és Püspökladányban összeírt kukoritza név bizonyára a Körös és Maros vidékének névhasználatához kapcsolódott. Ennek ellenére a térképen világosan látszik, hogy az egykori Szabolcs megyében a növény tengeri elnevezése dominált, s a kukorica névalak használata mindenütt a tengeri mellett jelentkezett. A kukorica tárolására nem mindenütt építettek különálló épületeket. Sok adatunk van arról a megye minden részéből, hogy a tengerit a lakóház vagy az istálló padlásán tárolták, mégpedig legtöbbször csöves állapotban (pl. Sápon nemes Szabó György padlásán 250 véka csöves tengerit írtak össze), de több helyen zsákban tárolt tengerit is számbavettek. Geszteréden panaszolta az egyik károsult, hogy „megéget 14 köböl árpám hombárba, 8 köböl szemes tengeri hombárba, a' padon 7 zsák tsős tengeri". Ez utóbbi adat tanúsága szerint a morzsolt tengerit hombárokban is tartották; valószínű, hogy Katz Gergely piricsei „közbirtokos" a csűrjében összeírt 150 köböl szemes tengerit szintén hombárban tárolta, bár ez utóbbiról a forrás nem tesz említést. Több esetben szemes tengerire átszámítva adták meg a csöves mennyiségét is (pl. Kékesén Vay Imre tengerikasában volt „csűs tengeri 158 köböl szemre"), igya tárolt tengeri állapotát tekintve nem minden esetben tudtunk különbséget tenni. Csak ott volt szükség külön tárolóépületekre, ahol nagyobb mennyiségű kukoricát termeltek. Voltak olyan települések, ahol csupán néhány górét vagy kast jegyeztek fel (Tornyospálcán pl. a rublikák fejlécén szerepel a „Tengeri kas", de egyet sem írtak össze belőlük), de Rakamazon minden harmadik. Tímáron majdnem minden második háznál találtak kast. Jónéhány adat vonatkozik arra, hogy a kukoricatároló épületek a telken belül hol helyezkedtek el. Több helyen feljegyezték, hogy a górék az udvaron (vagy a szintén ezt jelölő ház végibe, az istálló, a szín, a kocsiszín mellett) találhatók, de néhányat összeírtak a kertben, egyes nagybirtokosoknál a baromudvaron vagy a csűröskertben is. Kékesén utcára épített kasról is van adatunk („az udvar előtt uttza mentébe lévő Tengeri kass"), s talán ugyanilyen elhelyezést jelent, hogy Pazonyban egy tengerigórét ,,a' vele öszve ragasztott" kerítéssel és kapuval együtt írtak össze, így az is az utcai kerítés vonalában állhatott. Rátérve magukra a kukoricatároló építményekre, elmondhatjuk, hogy azokat területünkön mind kas, mind góré néven összeírták; az utóbbinak kétféle alakváltozata is szerepelt: góró (Demecser, Ibrány, Pazony, Petneháza és Rohod), valamint kóré (Levelek és Újvencsellő). E nevek területi eloszlását a 10.sz. térkép ábrázolja. Ebből kitűnik, hogy a góré név a Búj—Ófehértó között húzott képzeletbeli egyenestől délre szinte kizárólagosnak tekinthető. Ettől északra egy szélesebb zónában többnyire vegyesen fordul elő a góré és a kas megnevezés, míg kas elnevezés főként a megye északkeleti részén és a Bodrogköznél a Tisza két partja mentén volt használatos. A kétféle elnevezés nem feltétlenül jelentett alapanyag szerinti különbséget: éppúgy összeírtak sövényfalú, fonott górékat mint léc- vagy deszkaoldalú Arasokat. A múlt század közepe tájára vonatkozóan tehát nem érvényes az a megállapítás, hogy „Alapanyaga szerint kétféle építményt különböztethetünk meg: a vesszőből font kasokat és a lécekből (izékből, napraforgószárból, dorongból stb.) összeállított górékat" 114 . Szabolcs megye 73 településéről van góré adatunk; közülük 16-ban jegyeztek fel vesszőből 114 BALASSA I. 1960. 270.
