Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
A juhszínek vagy -ereszek többsége azonban kisebb méretű, tölgyfaoszlopokon álló, sövénnyel befont falú, paticsfalas épületként került lajstromba. Hugyajon az adózók épületei között vettek számba zakotált ill. ,ßövin 's zakotás falú" juhszínt (Apagyon egy nagybirtokosnál is összeírtak ,,egy szalmával zakotázott" birkaaklot), mely falféleség forrásainkban másutt nem fordul elő 81 . Keresztúton nádfalú juhszíneket is találtak az összeírok. Ezek az építmények kisebb anyagigényük és méretük miatt jobban beilleszkedtek a jobbágyporta épületei közé, márcsak azért is, mivel jóval kevesebb állatnak kellett otthont nyújtaniuk, mint néhány juh- vagy birkatartásra specializálódott nagybirtokon. A nagybirtokokon összeírt juhaklok és -színek között néhány helyen „görbe" vagy L formájú épületeket is feljegyeztek. Ezek a szakirodalom adatai szerint a szélárnyék biztosítása végett készültek ilyen alakban, s jó védelmet nyújthattak az L belső oldalán kialakított karámokban lévő állatoknak 82 . Teleitetőhelyek lehettek a kosár 83 (Gyüre és Rohod), valamint az esztrenga,esztronga, esztringa, esztrengály néven a megye különböző területein (nagyobbrészt azonban az északi—északnyugati, Tisza melletti településeken) összeírt juhtartó építmények is. Egy részükről kiderült, hogy ágasokra épült, fedett építmények voltak (Zalkodon pl. „egy 14 öl hosszúságú Esztringa 2 öl széles tölgy fa ágasokra Zsupp fedőlékkel"), s Visson azt is közölték, hogy sövénykerítéssel voltak ellátva. Rohodon, Kenézlőn, Balsán, Tiszaladányban, Demecserben disznóóllal, óllal, szekérszínnel álltak egy fedél alatt a portán az esztrengák 84 . A hodály néven számbavett épületek zárt, fedeles építmények voltak, de bennük az állatok nem voltak lekötve 85 . Ezek az építmények a juhok igényesebb, nemesített fajtáinak tartására szolgáltak elsősorban, s éppen emiatt sokszor a meleget jobban tartó vályogból, téglából készítették azokat (ez azonban nem jelenti azt, hogy ne ismernénk paticsos falú hodályokat is!). Leírásuk nemegyszer teljesen azonos az akol néven feljegyzett épületekével, így a terminológiák teljes keveredését figyelhetjük meg. Lúgos: „egy Juh akkól Tégla falai, 37 2/4 öl hosszú 6 öl széles, fenyő deszkából végig padlásolva, az Teteje ajja Zsindely prémezetű 4 sora, az többi nádfedéllel, 2 nagykapu, 2 kisebb ajtóra"; Kenézlő: „Egy 20 öles hosszúságú Tégla hodáj, 6 öl széles, két nagy Kapuval, fenyő fa tetővel. Deszka padlással, Sindej fedőlékkel". Hodályokat különösen a megye északnyugati, nyugati és a Nyírség déli, pusztás részein írtak össze nagyobb számban. Mind padlásolatlan, mind lepadlásolt példányaik ismeretesek. Püspökladányból szelemenes tetőszerkezetet is említettek (a helybeli plébános Mérges Érháti pusztáján álló, 30 x negyedfél öles, nádtetős juhhodályának alkotórészeit a következőképpen sorolták fel: 60 bokor fűrészelt szarufa, 6 koszorú és 3 szelemen tíz öles hosszú gerenda, 22 darab négy öles keresztgerenda, 11 darab keményfa öt öles magasságú köCSŰRY Bálint a Szamoshátról .szalmával bélelt sövényfal' értelemben ismeri — CSŰR Y B. 1935—36. II/469., de KISS Lajos is leírja a Rétközből az ezen a néven ismert faltípus készítésmódját: Dombrádon „az istálló ágasfáit két oldalról befűzték vesszővel, a közeit giz-gazzal megtömték, az ilyen falú istállót zakotás istállónak nevezték;" — KISS L. 1930. 10. A történeti—etimológiai szótár erdélyi nyelvjárási szóként jelöli — TESZ. 1976. II1/1185. SZABADFALVI J. 1984. 98., 104. SZABADFALVI J. a Magyar Néprajzi Lexikon „karám" címszavánál leírja, hogy az Alföld északkeleti peremén így nevezik a karámokat — MNL. III/70. Részletesebben lásd: FÖLDES L. 1960. 449. SZABADFALVI J. 1984. 97.
