Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
ép oszlop, 164 darab két öles léc, 2500 kéve nád, 5000 korcvessző), míg máshonnan csup/ín azt közölték, hogy az épület ágasokra vagy szulápokra épült. A hodályok között is összeírtak L alaprajzú építményeket (Dada, Szentmihály), de többségük téglalap formájúra készült. Az elnevez^nl {juhhodáfyt említettek mindenütt) csupán annyit jegyzünk meg, hogy míg a hagyományosan enyésztett ősi Juhokat felváltó fajtákat birka, birke néven nevezték 86 , addig a merinói birkákká) együtt meghonosodott hodályok 8 7 jelzőjeként minden esetben a juh nevet használták! A juhtartó építményekben néha különféle berendezési tárgyakat is számbavettek ill. a hozzájuk csatolt kiegészítő építményeket is feljegyezték. Ilyenek voltak a juhetető rácsok, melyekbe a szálastakarmányt rakták (Dada, Szovát);juhitató vályútSzováton vettek számba; Sápon egy fejő juhfiókot ínak össze; a gyapjú nyírása előtti fürösztés berendezéseként megépített — már ahol nem folyóban történt ez a művelet —birka-fürösztőket is lajstromba vettek Leveleken, Szakolyban (itt „juhfüröztő és nyíró" volt a listán) és Tetétlenen. Utóbbi helyen Zichy gróf tulajdonában volt a fürösztő, melynek teljes berendezését leírták: „két birka fürösztő 4 öl szélességű, 8 öl hosszúságú, vastag tölgy fa oszlopokon álló színjét 400 v.f-ra, a förösztős színbe lévő vastag tölgy fa deszkákból öszve gyalult, vas srófokkal öszve szorított 5 láb szélességű 4 öl hosszúságú 3 1/2 láb méjségü 5 nagy kádjait pedig 500 vf-ra betsültük". A juhtartó építmények tetőhéjazatát túlnyomórészben náddal borították, de a táji differenciáltság itt is megmutatkozott: néhány helyen gyékényes, zsúpos, gazos, nagyobb birtokosoknál zsindelyes (esetleg csak zsindelyprémezetű) és cserepes épületeket is összeírtak. BAROMFIÓLAK Az összeírok törekedtek valamennyi épület éghető részeinek számbavételére, így az olyan kis értékű és sokszor jelentéktelennek tartott építményeket, mint a baromfiólakat is felvették a listára. Forrásaink 70 településről tartalmaznak adatokat ilyen épületekről, de közülük csupán 10 az olyan, ahol viszonylag nagyobb számban írtak össze baromfiólakat. Ezek megnevezése vagy aprómarhaól gyűjtőnéven történt (41 helységből van rá adatunk), vagy külön megnevezték az egyes baromfifajták óljait: tyúkól, tyúkülő, tyúkház, libaól vagy lúdól, kacsaól, pulykaól és galambutz vagy galambház. Egy—két nagybirtokon baromfiaknak való ól és apró majorsági ól változatok is előfordultak. Az összeírt baromfiólaknak pontosan 2/3-a volt egyedül álló építmény, míg 1/3-ukat valamilyen más épülettel építették egy fedél alá. Ezek közül leggyakoribbak voltak a sertésólakkal „házasított" baromfiólak (Gáván pl. „Sertés Hizlaló apró marha ól patsitból"), ám nem minden esetben lehetett eldönteni, hogy a disznóólak padlása volt-e tyúkólnak kiképezve, vagy pedig — mint a fenti példa mutatja — mellé épült a baromfiól. Ez csak a tyúkólak esetében kétséges, mivel a kacsa- és libaólakat minden bizonnyal a földre építették (26 településről vannak ilyen adataink). 10 helységben jegyezték fel, hogy baromfiólak a tengerigórék vagy -kasok alatt voltak kiképezve (Cse86 FÖLDES L. MNL. 11/691. juh" címszó. 87 FÖLDES L. 1957. 152.
