Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK

számú állatot befogadó juhaklok, birkaaklok, hodályok, fészerek, ereszek, színek, esztrengák kerültek fel a listára. A megye északkeleti és középső részeinek jobbágyportáin elsősorban kisebb méretű juhaklok, juhszínek vagy -ereszek álltak nagyobb számban, de néhány településen juhólakat és juhkosarakat is összeírtak. Részletesebben vizsgálva a fenti építményeket: forrásainkban legnagyobb számban a juhaklok vagy birkaaklok szerepeltek (a birka vagy birke alakokat a Nyírség 11 településén írták le, s valószínűleg a XVIII—XIX. században meghonosodott merinói fajtákat jelentették). Az aklok egy részét eresszel vagy színnel együtt írták össze, ami a marhaakioknál már tárgyalt típusnak felelt meg és az állatok — itt juhok — egybentartására szolgáló karambol, valamint egy fedeles, de nyitott vagy csak 1—3 oldalán zárt félszerből álló építmény volt. Jó példa erre a nyírbaktai, gróf Dégenfeld tulajdonában lévő két juhakol, mely közül az egyiket „egy oldalán és két végén paticsos, 's tapaszos falú" épületként vették számba. Az aklok nagy részénél nem jelezték karámok meglétét, de feltételezzük, hogy a többségüknél összeírt „kerítés" nem a szín falára, hanem az építmény előtt lévő kerített részre vonatkozott. Az aklok közül igen soknál írtak össze patics, sövény, vesszővel befont falat (Keresztúton tapasztott nádfalat is), de nagyobb birtokosoknál nem volt ritka a deszka, vályog vagy téglafalú épület sem. Bogáton pl. egy „ágasokra, deszka oldallal egyik felől, másik felől pedig vályog falra épített" juhaklot jegyeztek fel. Az akol néven számbavett építmények teleltető funkciójára utal a szilárd falazaton kívül az is, hogy néhányuknál ablakokat (Ófehértó, Tas) vagy padlást is feljegyeztek (Geszteréd, Lúgos, Nyírbakta, Ófehértó, Tas, Tiszanagyfalu). Sok helyen az aklóknál nagykapukat (általában kettőt) és kiskaput is felírtak. Ezek az épületek valószínűleg a juhól vagy juhistálló néven számbavett, vályog vagy deszkafalú építményeknek megfelelő funkciót látták el. Ez utóbbiak között összeírtak egészen nagyméretűeket is (pl. Nyírbélteken egy nagybirtokon 20 x 4 öles vályogfalú, nádfedeles juhistállót), de adózóknál kisebb, más egyéb épülettel egybefoglalt építményeket is találtak, Bújon pl. egy 5x2 öles paticsos falú juhól szekérszínnel és magló sertésóllal került fel a listára. A zárt akiokhoz, vagy inkább hodályokhoz hasonló funkciót tölthetett be néhány juhszín néven feljegyzett építmény i*

80

. Tiszadobon .juhszín vagy ól" szerepelt a listán; Szentmihályon egy juhszínnek 11 ablakát is összeírták, ami szilárd falú építményre utal; Karászon a Soós János birtokán számbavett 6 nagyméretű juhszín (méretük 13 x 28 öl hosszú és 3 1/2-5 1/2 öl széles) közül 3 vályog, 3 pedig paticsfallal készült, s az ugyanitt összeírt 2 juhakol úgyszintén vályogfalas volt. A nagyméretű juhszínek másik része nyári eső- ill. nap ellen védő funkciót láthatott el. Gróf Károlyi Györgynek a Lúgoshoz tartozó Cserei pusztáján írták össze egy 40 x 6 öles alapterületű nyári juhszínjét, melynek oldalai ágasra, paticsra készültek, te tejét nádfedél borította s két kapuja is volt. Valószínű, hogy falát nem tapasztották be, mert egy szomszédos pusztán álló juhszínnek külön hangsúlyozták „patics tapasztos oldallát". Az előbbi juhszín mellett összeírtak egy téglafalú, kőkéményes putrit is, mely nádfedéllel, 2 szobára készült s bizonyára a juhásznak adott otthont. Ugyancsak nyáron lehetett szerepe a juhfészer néven számbavett építménynek is; egy részükről kiderült, hogy legalább egyik oldaluk nyitott volt (Nádudvaron pl. eov 30; 3 öles „hátul vályog elől lábas jú félszer"-t írtak össze). 80 FÖLDES L. 1957. 152.