Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
FÖDÉMSZERKEZET Az általunk feldolgozott források arról tanúskodnak, hogy a XIX. század közepén területünk lakóházai igen kevés kivétellel le voltak padlásolva. A kivételt jelentő, s mint korábban már láttuk: jelentéktelen számú bogárhátú, kunyhó, kunyhóház vagy földház néven összeírt lakóépületen kívül (melyek a néprajzi szakirodalom szerint lepadlásolatlan épületek voltak 35 ), egyetlen olyan adatunk van, amely az egész lakóház padlásolatlan voltára vonatkozik: Dadán jegyezték fel egy kákával fedett házról, hogy azt „padlás híjjával" találták az összeírás idején. Ha a lakószobáknak volt is padlásuk, az azokhoz kapcsolódó pitvart s az átellenben fekvő kamarát nem minden esetben padlásolták le. Adataink a tűzesetek kapcsán a megye legkülönbözőbb területeiről jegyezték meg, hogy mivel padlása nem volt a pitvarnak és/vagy a kamarának, onnan jóformán semmit nem menthettek ki (Magy, Lúgos, Püspökladány). Keresztúton a pitvarban ,,a' padlás nélkül való fedőléken belőlről el terült láng"-ról emlékezett meg a jegyzőkönyv írója. Tiszalökön pedig szintén egy lakóház égéséről írták, hogy a tulajdonos oda be nem mehetett, mivel ,,már a' ház fedeléről belőről, padlássa nem lévén a' Kamarának, hullottak a' tüzes üszkök". Mielőtt a padlás anyagát bővebben részleteznénk, meg kell vizsgálnunk a padlást tartó gerendázatot is. Az épület födémének fő tartóeleme a szinte kivétel nélkül mestergerendaként összeírt gerenda volt (a megye egész területéről szétszórtan 16 településről jegyezték fel a nevét, s csupán Kéken írták tehertartó (.mester:) gerendaként). A lakóház hosszától függően 1—3 darabból álló mestergerendát alkalmaztak a födém hordozására (Madán pl. „az épületen végig nyúló Mester Gerenda 2 szakaszba"). Anyaga általában megegyezett a födémet és tetőszerkezetet alkotó gerendák és szarufák anyagával. Bizonyára a tiszai kikötők távolsága függvényeként alkalmaztak távolról szállított fenyő vagy helyben beszerezhető keményfa mestergerendákat (erre bővebben a tetőszerkezet anyagának tárgyalásakor fogunk kitérni): Beszterecen 80% volt a tölgyfa és 20% a fenyő aránya, míg Bogdányban az adófizetők lakóépületei között csak egyről jegyezték meg, hogy mestergerendája fenyőből készült. Több településen együtt, fedélfa (Gyulaj, Hugyaj, Újfehértó), tető (Ibrány, Kenézlő, Rakamaz, Tímár, Tiszanagyfalu, Viss, Zalkod) összefoglaló név alatt szerepeltek a lakóházak faszerkezetének alkotórészei, így nem volt módunk a részletesebb vizsgálatra. A födém (s egyben a tetőszerkezet) tartóelemei közé soroljuk a mestergerendával párhuzamosan a falra fektetett gerendákat (a tulajdonképpeni sárgerendákat), melyek forrásainkban oldalgerenda, két oldalon fekvő gerenda, falgerenda, fali gerenda, falba gerenda vagy falon fekvő gerenda néven szerepelnek. Szintén az épület hossztengelyével párhuzamosan helyezték el a majorpankot, mely vagy a sárgerendát jelentette, vagy pedig a folyógerendák végeit kötötte össze a tornác vagy eresz vonalában 36 (Balkány, Lúgos, Nagykálló, Nyíregyháza, Rád). A lakóházon keresztben helyezkedtek el a keresztgerendák (Tiszalök), általgerendák (Nyírbátor) vagy folyógerendák (Balkány, Beszterec, Bogdány, Búj, Cserepeskenéz, Kék, Kisléta, Lövő, Lúgos, 35 KISS L. 1922. 221. Ezzel ellentétes adatot közöl DIENES István: „Azoknak a földházaknak, melyeknek a fala a föld színe felett annyira kiállott, hogy padlást is csinálhattak neki, bogárhátú ház a nevük." - DIENES I. 1939. 238. 36 BALASSA M. I. 1985/a. 47-48., DÁM L. 1975. 63.
