Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
Mada, Nyíregyháza, Pátroha, Pazony, Rád, Sáp, Szentmihály, Tiszalök, Tura, Vasmegyer, Nagykálló). A folyógerendák a szobákban a teljes szélességet átérték, míg a pitvarban csak a kéményig érő „kurta" gerendákat alkalmaztak (Nyíregyháza, Pazony). A födémszerkezethez felhasznált fák neméről csak néhány településről vannak külön adataink. Beszterecen a tölgy dominált (52,5%), a fenyő (12,5%) jóval kisebb jelentőséggel bírt, s összeírtak még néhány éger- és nyárfagerendás lakóházat is. A szintén rétközi Kéken közel 90% volt a tölgyfagerendás épületek aránya, míg az éger 8,5%ban részesedett közöttük; fenyőgerendái csupán egy nemesi lakóépületnek voltak. Bogdányban csupán 26 adózói házban jegyezték fel a folyógerendák anyagát: közülük 22 tölgy-, 3 fenyő- és 1 égerfa gerendás volt. A fenti adatok azt sugallják, hogy a födémgerendázat területünkön főleg keményfából készült, ám ha a fentebb említett összefoglaló neveken lajstromba vett tetőszerkezetek táblázatát is hozzávesszük, a kép jóval árnyaltabbá válik (lásd a 4.sz. táblázatot!). Igen sok helyen alkalmaztak más—más fafajiakat az egyes szerkezeti elemek készítésénél (pl. Lúgoson Károlyi György új házánál keményfa szarufák és majorpank gerendák mellett fenyőfa folyógerendákat, léceket és zsindelyt használtak; Szabolcson tölgy- és nyárfa gerendákat, szarufákat és léceket írtak össze egy taksásházon), ami a helyben beszerezhető és a kereskedők révén csak drágábban megvásárolható építőanyagok lehetőség és tehetősség szerinti felhasználását jelzi 37 . A faanyag származási helyére utaló megjegyzések is találhatók az adatok között: Nyírbátorban „tiszaháti" gerendákról olvashatunk, Cserepeskenézen pedig megjegyezték, hogy a folyógerendákat „a Tisza parton sokszor 3 és negyedfél forinton lehet venni", s ez a folyón leúsztatott fákra utal. Rátérve a padlás (forrásainkban még padlázat, padolat, padló néven is szerepelnek) anyagára, a rendelkezésünkre álló adatokból más táblázatokhoz részben hasonló, ám azoktól sok területen eltérő következtetéseket vonhatunk le (lásd a 3.sz. táblázatot!). Ami leginkább szembetűnő, az a deszkapadlás igen nagy aránya már a XIX. század közepe előtt! S ha megnézzük azokat a településeket, ahol a legnagyobb az arány (Kenézlő, Szabolcs, Tímár, Tiszabercel, Viss, Zalkod és talán Gáva azok a települések, ahol az épületek több mint 3/4-ét padlásolták le deszkával),a tiszai kikötők igen nagy hatását észlelhetjük. Nyírbaktán gróf Dégenfeld épületeinek nagy része volt deszkapadlásos. A Tiszán Máramarosból és Beregből leúsztatott fenyődeszkán kívül néhány településen a tölgyből készített padlás is jelentős volt. Csak ritkán említették, hogy fűrészelt vagy hasított deszkákat használtak-e fel padlásolásra. Néhány helységben hasgatott fa , hasított tölgy deszka , hasított fenyő padlázat , darabos deszka utal a készítésmódra, s e csekély számú, de külön kiemelt jelző alapján feltételezzük, hogy a fenyődeszkák nagy részét már eleve fűrészelt formában állították össze tutajjá és úsztatták le a Tiszán (mint amit a lebontott és a Sóstói Múzeumfaluba átszállított lakóházak padlását alkotó, egyik végükön kifúrt deszkák is bizonyítanak). Néhány adatunk arra is utal, hogy a padlásdeszkákat gyalul3 7 Papon a paróchia építésekor 1834—36-ban állónak való fenyőfát Naményból, deszkát az (őr)ladányi kereskedőtől vett az egyház, fáért az eszenyi erdőn, Varsányban és Tuzséron voltak, zsindelyt, lécet és deszkát Kisvarsányból vásároltak. Ezek mutatják, hogy egy—egy épület anyagszükségletének beszerzése nem kis utánjárást igényelt, s mind a közeli, mind a távolabbi vidékek termékeit felhasználták. — Ld. Pap község ref. egyházának gondnoki számadása 1831-1857. Az építőanyag-kereskedelemre lásd még: CSERI M. 1986. és PÁLL I. 1986/c.
