Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
ABLAKOK Igen sok adatunk szól az ablakokról, mivel azok fából készült keretjeik és nyílóik révén a házak éghető alkotórészeit képezték. Ennek ellenére viszonylag kevés az olyan feljegyzés, amelyből azon kívül, hogy a házaknak voltak ablakai, más dolgok is kiderülnek. Ezek az elszórt adatok azonban szinte kivétel nélkül egyházak, nemesek, nagybirtokosok, zsidó bérlők tulajdonában lévő épületekre vonatkoznak. Néhány feljegyzés az ablakkeretek (rámák) anyagára utal: Lövőn tölgyfa „ablakfát", Lúgoson keményfából, Tiszanagyfaluban fenyődeszkából készült rámát is említettek az összeírok. Ugyancsak Lúgoson egy új házon „kifalczolt ablakrámák"-at találtak, ami igényesebb kivitelezés bizonyítéka. Az ablakok között mind egyrétegűt, mind többrétegűt összeírtak. Az előbbire utalhat a kétfelé nyíló ablak megfogalmazás, míg az utóbbit a négy fele nyíló ablak egyértelműen, a külső és belső ablak megfogalmazás pedig áttételesen jelentheti. Több településen kettős vagy dupla ablakokat is összeírtak, ami véleményünk szerint egymás fölött és nem a külső és belső falsíkban elhelyezkedő ablakszárnyakra vonatkozhat. A Balkányban és Zalkodon feljegyzett rámás ablak megfogalmazás nyíló nélküli, kerettel együtt a falba épített ablakokat is jelölhet. Nem tudjuk, hogy a téli ablakokká összeírt házakon ez a kitétel milyen ablakformára vonatkozik. Lehetséges, hogy a télen az ablakkeret külső részére is felszerelt, így többrétegűvé átalakított ablakokat jelenti; az sem világos, hogy volt-e valamilyen kapcsolat a téli ablakok és a zsalugáterek között, mivel általában együtt írták össze őket. Zsalugátert (vagy egyszerűen zsalut) egyébként igen sok esetben feljegyeztek (18 helységből van rájuk adatunk), ám közülük egyetlen bejegyzés sem vonatkozik adófizetők épületeire. Tiszanagyfaluban még azt is odaírták, hogy a zsaluk „veres fenyőfából" készültek. Több településen külső ablaktáblákat is összeírtak. Közülük nem is egynél azt is megjegyezték, hogy azok fenyőből vagy csak egyszerűen deszkából készültek (Gáva, Lúgos, Pazony). Olyan házakkal is találkoztunk, ahol zsalugáter és deszka ablaktábla is volt. Ezeknél biztosan nem tudjuk, csupán sejtjük, hogy a zsaluk az épületek utcai és udvari ablakaira, a táblák pedig a hátsó homlokzaton lévő ablakokra kerültek. Az előbbit csupán feltételezzük, mivel recens adatok szerint is a zsalugáter díszítő, rangot mutató funkciót is ellátott, míg az utóbbira konkrét adataink is vannak: Sápon a paplaknak „végső ótska ablaka 's külső táblája" égett meg; a megye másik szélén, Cserepeskenézen egy égő házból Kecskés Istvánt „a kert fele való ablakon botsáták ki, mivel maga erejéből ki nem törhette, mert kívülről az táblája meregjével volt be támasztva". Arra nincs adatunk, hogy a lakóházak ablaktábláit festették-e (egy 1816-ból való anarcsi ház 1896-ban készült fotóján igen szép virágos ablaktáblák láthatók! 34 ), csupán egy pazonyi szőlőskertben álló borházról közölték, hogy ott „2 ablakra való tábla meg festve két ablak rámákkal" 7 frt 30 xr-t^rt. JANKÓ János fényképe a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában, F. 279 Itsz.
