Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
hatjuk, míg Paszabon 21 patsit falú mellett 3 sövény. Tiszadobon 22 patits falú lakóházon kívül 37 sövényfalút is lajstromba vettek). Nem tudjuk, vajon a patics szóalak minden esetben sövényfalat jelölt-e, hiszen a recens néprajzi kutatások szerint vidékünkön így nevezik a fából készült vázzal rendelkező sárfalak különböző változatait is 24 , Mi itt sövényfalúnak veszünk minden, az előbbi neveken említett falféleséget, de még így sem minden esetben sikerülhet a megközelítő meghatározás sem. Benken pl. ugyanazt az épületet egyszer ágasokra formában írták le, másszorpatsitra alakban szerepelt a ház falának jelölése; Bogáton egy másik, a mai néprajzi szakirodalomban nem egyértelműen meghatározott falféleség feltűnését véljük felfedezni; itt egy lakóház falát a következőképpen írták le: „ágasokra meregjekkel patsit fallal fel állított". A fenti meghatározás egyrészt a mereglyésnek (meregelye = karó) nevezett, sövényfonás nélküli falféleségre utal, melyről több néprajzi munka mint önálló faltípusról emlékezik meg 25 , másrészt viszont a mellé illesztett „patsit" megjelölés fonott technikát sejtet. Utóbbihoz a teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a mai szóhasználatban mind a sövény, mind a karóvázas sárfal néven a szakirodalom egy részében szereplő mereglyés fal 26 pacsit néven is szerepel. Egy másik, a néprajzi szakirodalomban általánosan elterjedt megállapítást — nevezetesen azt, hogy a sövényépítkezés az árvizektől rendszeresen fenyegetett egykori lápos, mocsaras tájak jellegzetes építkezési módja lenne 27 — is megkérdőjeleznek adataink. Addig helytállónak tűnik a fenti tétel, amíg csupán a rétközi falvak (Bércei, Gava, Ibrány, Paszab) 30% körüli sövényfalú lakóházait vizsgáljuk, ám a térképen egy ehhez kapcsolódó, a Nyírség keleti és déli területei felé húzódó részre is felfigyelhetünk, ahol igen nagy arányban találunk sövényépítkezést. Berkesz, Kisléta, Őr, Székely, Téglás adófizető lakosságának házai között 60% fölött volt az ilyen alapanyagból készültek aránya (Tégláson 77%!), s a táblázatban nem szereplő nyírségi Napkoron is 34%, Szakolyban pedig 24% volt a „paticsfal" részesedési aránya 28 , ami jóval magasabb a rendelkezésünkre álló adatok alapján kiszámított 26,6%-os megyei átlagnál. A nagyszámú adatból világosan kitűnik, hogy a sövényfal minden társadalmi réteg lakóházépítkezésében jelen volt: Nagykállóban, a megyeszékhelyen pl. a nemeseknél írtak össze több „patits" falú lakóépületet (14,9%), míg az adózók házai közül 13,2%-ot készítettek ezzel a technikával; Kállósemjénben még a Jósika Miklós báró tulajdonában lévő 8 szobás, nádfedeles „nagy udvar ház" is paticsból állt! (Néhány település nemesi — nem nemesi házainak falanyagát később vetjük össze.) 24 DÁM L. 1982. 27., DÁM L. 1983. 21. Minden esetre forrásainkból az tűnik ki, hogy a „patics" - sövény (pl. a Szatmár megyéhez tartozó, ám szintén nyírségi Kántorjánosiban egy lakóház falát imígyen írták le 1858-ban: „Tíz korhadt ágas a' falba, patitsból lévén fonva" — SzMLt. IV.B. 608., vagy Nyírbélteken egy csűr oldalához 8 szekér patits és 7 frt 30 xr értékű karó kellett, ami szintén fonott technikára utal). 25 SZABÓ L. 1968., DÁM L. 1982. 25-27., ERDÉSZ S. 1979. 163. Lektori véleményében DÁM L. annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a nyírségi területeken a patics megjelölés nem a sövényfonású, hanem a favázas sárfalak csoportjába tartozó helyi változatnak, a mereglyés falnak felel meg. Mivel községi lebontásban nem vetettük össze az összeírásban használt terminológiát a néprajzi gyűjtésekkel (amit szerintünk a használt terminológiák sokszínűsége miatt nagyon nehezen lehetne elvégezni), az előző jegyzetpontban kifejtett álláspontunkhoz tartjuk magunkat. 26 ERDÉSZ S. 1979. 163., DÁM L. 1982. 27. 27 DÁM L. 1983. 34., NYÁRÁDY M. 1939. 201-202., KISS L. 1930. 6. 2 8 A más anyagokból készült falakat bizonyára azért nem írták össze, mivel azok nem voltak tűzveszélyesek.
