Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
IPARI ÉPÜLETEK
lyezkedő orsót (orsókat), s ezen keresztül az őrlőszerkezetet hajtották meg. A keringősátor melletti, annál jóval kisebb épület a malomház volt. Fentebb már említettük, hogy egy keringősátorhoz általában egy malomház csatlakozott (a máig fennmaradt összes szárazmalom ehhez a típushoz tartozik), de sok helyen építettek ún. kettős malmokat is, ahol két keringőhöz csatlakozott egy malomház; ilyen esetekben a malomházban több őrlőberendezés is működött (az összeírásból ismert malmoknak negyedrésze volt ilyen kettősmalom). Kevés olyan adattal rendelkezünk, amely a malomház anyagát venné számba, de ezekből kiderül, hogy többségük 4 talpgerendára támaszkodott, s az ebbe függőlegesen csapolt oszlopok, culápok közét deszka falazat töltötte ki (Vasmegyerben „van a malom házba 20 szál deszka", „Malom ház ajtó, mellyben van 3 szál tölgyfa deszka"), s csupán három olyan adatunk van, ahol a malomház falát sövényből (patics) készítették; utóbbi arra mutat, hogy nem volt túlságosan gyakori ez a megoldás. A malomház alapterülete változó volt: Püspökladányból ismerünk 4 és 1/2 öl hosszú és 3 és 1/2 öl széles malomházat, de Pazonyban 3 öles, Tiszanagyfaluban 11 öles, Visson pedig 11x3 öles ilyen épületet is összeírtak, az utóbbit 300 frt értékűre becsülték, ami komolyabb, feltehetően szilárdabb anyagból — sár, vályog vagy patics — készült épület lehetett. A malomház közvetlenül csatlakozott a keringősátorhoz, s emiatt tetőhéjazatuk rendszerint azonos volt, ám több adatunk van arról is, hogy más—más anyaggal fedték mindkettőt. Az eltérés többnyire a kevesebb fedőanyagot igénylő, kisebb felületű malomház javára billent, hiszen az időtállóbb zsindelytető kevesebb javítást igényelt, s jobban megvédte a malom értékesebb őrlőberendezését, míg a nagyobb felületű keringősátort inkább a helyből vagy közelebbről beszerezhető olcsóbb náddal, gyékénnyel, zsúppal fedték. Anarcson pl. „malom, nád fedéllel, a' malom ház pedig zsindéllel", Nagykállóban „Egy deszka tetőre épült malom zsindejes malom házzal". A malomház őrlőberendezése — mint már említettük — az orsón keresztül kapcsolódott a keringőhöz. Az orsó alulról hajtotta meg a kőpadon található malomköveket A kőpad 8—12 faoszlopon álló faépítmény volt, amelyre a malomházból lépcsőn vagy láptón lehetett felmenni. Amennyiben egy malomházban több kőpad is volt (ez abban az esetben fordult elő, ha a malomházhoz több kerengő csatlakozott, s így másmás kővel más—más munkafolyamatot tudtak végezni), több orsóra is szükség volt. Vasmegyerből van adatunk arra, hogy a malomhoz tartozó két orsó egyike kása, másika liszt őrlésére szolgált, s egynek—egynek az ára 10 vfrt volt. A két malomkő közül az alsót rögzítették, az orsó a felsőt hajtotta meg. A köveket kívülről a deszkából készült kéreg védte. A megőrlendő gabonát a malomházban a kövek fölött a garattartón lévő garatba öntötték, s a gabona ebből hullott a kövek közé. A malomkő drága volt, s a molnárnak érdekében állt, hogy lehetőség szerint a legkisebb legyen a kopása. Ajakon pl. a malom bérbeadásakor feljegyezték a malomkövek vastagságát, s a bérlet leteltekor a bérlő a kopás arányában tartozott térítést fizetni. „Egy—egy vidéknek évszázadokon át megvoltak a maguk malomkő-beszerzési körzetei. Különösen híresek voltak a sárospataki kövek" — írja FILEP Antal 147 . Valószínű, hogy a tárgyalt időszakban a Szabolcs megyéhez közel fekvő Sárospatakról igen sok kő őrölt területünkön, legalábbis annak északi részén. A malomleltárak szerint Kis147 MNL. 111/514. „malomkő" címszó.
