Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
poleszáta, poleszátás és parizátás néven szereplő kerítéseket. A régi magyar nyelvben ,palánk, karó, cövek' jelentésű „palizáta" 134 késői felbukkanása érdekes jelenség. S hogy miért éppen e településeken írták össze őket, arra csak feltevéseink vannak: tény, hogy Nagykállóban vár volt, melynek külső „palánkja" — minta korabeli metszeteken jól látható 135 — függőlegesen egymás mellé leásott vastag karókból készült. A palánk vagy — németből magyarított néven — a pa/rszád 1 36 hangzása közel áll a forrásainkban szereplő alakokhoz, s még az is mellette szól, hogy egyik helységben sem jegyeztek fel „karókerítések"-eket. Kállósemjénbeli felbukkanására talán elég arra hivatkoznunk, hogy mindkét szomszédos településen a Kállay család volt birtokos. Tiszabezdéd esetében a szomszédos Szentmárton várának hatására gondolhatunk. E kerítésfajta korábbi, a várépítészeten kívüli felbukkanásáról TAKÁTS Sándornál is olvashatunk, aki szerint a régi magyar udvarházak külső kerítéseinek egyike a „palánkforma" „egyszerű latorkert, vagy palézatos, támaszos és lészás sövény-kerítés volt 13 7 . Egy másik fajta kerítés nevének megfejtéséhez szintén szótári segítséget kellett igénybe venni: 8 településnél is szerepeltek a listán stakétii kerítések, legvalószínűbb értelmezésük a német „Stock" = karó, „stackert" = karózni szavakkal függhet össze, s esetleg kapcsolatban lehet a „Stachel" = tüske szóval is (az összeírásban stachetli íráskép is előfordult). Eszerint a stakétli .kihegyezett karókerítés' értelmezése látszik a legvalószínűbbnek. Több helységben feljegyeztek korlát- vagy ko/látkerftéseket is, melyekről forrásunkból nem derül ki világosan, hogy milyenek is lehettek. Balsán a 4 kollátkerítés közül az egyiket deszka kotlát néven írták le; KISS Lajos Nagyhalászból „korlát vagy deszkakerítéséről tudósít 138 , s CSŰRY Bálint Szamosháti szótárában is a „korlát" vagy „kollát" .deszkakerítés' értelmezését találjuk 1 39 . A Visson összeírt „kolláttal ellátott, vesszővel befont kerítés" valószínűsít egy recens néprajzi gyűjtésből származó értelmezést is, amely a függőleges deszkákból, hasított karókból összeállított rekesztésre, az ebből kialakított, disznóólhoz kapcsolt kifutóra vonatkozik. A rácsos kerítések, melyeket 5 településen vettek számba, minden bizonnyal a korlátkerítésekhez hasonlóan függőlegesen álló, de az egyes elemek között nagyobb réssel bíró deszkakerítések lehettek; Pazonyban „rátsos kerítés fenyő deszkából", Túrán „deszkából készült ráts", Bogdányban pedig „deszka ráts" szerepelt. E kerítésfajta pontosabb értelmezésének lehetőségéhez ad segítséget DEÁK Geyza adata, mely szerint a szomszédos Ung megyei Tiszaháton „karómódra, tölgyfából hasított rácskerítések" is voltak e század elején 140 . A Tuzséron feljegyzett á/logatott tölgyfadeszka kerítés szintén ilyen megoldásra vonatkozhat, a Berkeszen talált tölgyfa-, valamint a Balsán és Keresztúton összeírt fakerítés megfogalmazással pedig hasonló, ám vagy természetes állapotában hagyott, vagy csak durván megmunkált anyagú kerítést jelölhettek. 134 PÁPAI—PÁRIZ F. 1767. 282. és 575. 13 5 Korabeli metszetről készült ábrája látható a MNL. 111/167. oldalán. 136 GERŐ L. 1984. 141. 137 TAKÁTS S. 1961/a. 99. 138 KISS L. 1954. 366. 139 CSÚRY B. 1935-36. 1/536. 140 DEÁK G. 1910. 197.
