Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
adatunk. A nádkerítés felbecsülése többféleképpen történt: vagy annak hossza vagy az ahhoz felhasznált nádkévék mennyisége szerint vették fel a listára (pl. Nagykállóban „nád kerítés a' kis kertbe 100 kévéből 11 öl"). A nádkerítések elterjedtségének mértékéről néhány helységből pontosabb adataink is vannak: Nagykállóban pl. majdnem 200 portán találtak nádkerítést is, melynek kb. 2/3-a adófizetők, 1/3-a nemesek telkeit kerítette. A településen belül is volt különbség használatuknál: a Nagy utcai tizedben mind a nemeseknél, mind a jobbágyoknál sokkal nagyobb arányban írtak össze nádkerítéseket, mint a Hajnal vagy az Újvárosi tizedben. Keresztúton szinte alig jegyeztek fel más kerítést, mint nádat: majdnem 95%-uk készült ebből a növényből; a nemesek lakóházainak közel 40%-ánál csak nádkerítéseket írtak össze a településen. Az adófizetők portáin számbavett kerítéseknek több mint 42%-át készítették nádból Berkeszen és Bújon; Gégényben minden harmadik, Polgáron minden negyedik jobbágyportán feljegyeztek ilyen kerítéseket, s Nádudvaron is 130 telken vettek lajstromba nádfalkerítést. Ez utóbbi helységben több udvaron jeleztek 50—700 kéve nádat; a tetőfedésen ill. -javításon kívül ezek a kévék a kerítések készítésére, reparálására is szolgálhattak. Igen elterjedt volt megyeszerte a deszka- vagy az ugyanilyen értelemben használt palánkkerítés, különösen a nemesek, nagyobb birtokosok, egyházak tulajdonában lévő portákon (több helyen deszka palánk néven együtt említették őket). Leginkább fenyődeszkából készültek, de néhány helyen tölgyfadeszka kerítéseket is összeírtak (pl. Berkesz, Bogdány, Gégény, Laskod, Kék). A telkek egy részénél az utcafronton állt a drágább, tartósabb, mutatósabb deszkakerítés, a porta egyéb helyein pedig más romlékonyabb anyagból készült kerítések szolgáltak, Nagykállóban pl. ,,elől lévő deszka kerítés, kapu, kis ajtó 7 öl, nád kerítés a' kis kertben 300 kéve 31 öl". A deszka vagy palánk számbavétele is más—más módon történhetett: volt, ahol öl szerint írták össze a hosszúságot, s volt olyan is, ahol szakaszonként számolták (szintén Nagykállóban ,,a' kis kertbéli deszkakerítés 16 szakasz, egy szakaszba 6 szálával, 36 szuláp, 32 gerenda, az udvarra nyíló kis ajtóval"). A kerítés magasságát Bújon 1 ölben, Nyírbélteken 1 1/6 ölben adták meg. A fenyődeszkákhoz (s magától értetődően a tölgyhöz is) rendszerint tölgyfa szulápokat készítettek, mivel azok jóval tartósabbak voltak más fafajiaknál. A tetétleni tiszteletes deszkakerítésénél részletesen számbavették az ilyenfajta kerítésekhez megkívántató valamennyi elemet: „az uttzára eső deszka kerítés, a' mely is volt 15 öli hosszúságú, — melyben volt 15 tölgyfa oszlop, minden egy oszlopot betsültünk 1 forintra, öszvesen 15 frt —. Volt benne 45 szál deszka 30 xrjával számítva, esik érte 22 frt 30 xr. A' kerítés tetején kívántató 's nyilván megvolt 15 öli tölgy koszorú fa, minden 3 öli 1 frtra betsülve tészen 5 forintot. Summáson 42 frt 30 xr." A megye északkeleti—keleti része településeinek egy részében (á/logatott) karóból készített kerítéseket is feljegyeztek. A telek minden részén (az utca mentében, az udvar hátulján vagy a ház két oldalánál) összeírtak ilyen fajta kerítéseket, s nemcsak az adófizetők, hanem nagyobb birtokosok telkeinél is. Viszonylag nagy számú karókerítést találtak Leveleken és Ófehértón. Őrben és Berkeszen sok portán á/logatott tölgyfa karókból, Napkoron faragott drugár fából. Kanyaron lécrudakból. Nádudvaron tölgyfa lécekből készült kerítéseket vettek számba; Mogyoróson nem a kerítés hosszúságát, hanem a hozzá felhasznált 597 darab karót jegyezték fel. Ide tartozónak véljük a Nagykállóban, Kállósemjénben és Tiszabezdéden összeírt
