Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Agasfás-szelemenes tetőszerkezetű lakóház, valószínű Hunyadi u. 23. — 1965. Molnár B. felvétele NM. EA. F. 201 985. A szelemen a három helyiséges háznál általában egy darab fából készült, de ennek a meglehetősen hosszú faanyagnak a beszerzési lehetőségeiről már nem tudnak. Az ágasfás-szelemenes tetőszerkezeteknél, de az egyszerűbb kivitelű félágasos és ollóágasos tetőknél is készítettek olyan szarufát, fedélfát, melynek felső végét ráakasztották a szelemenre, azaz nem párban voltak. Bontási tapasztalat alapján emlékeznek arra, hogy a falu környékéről vagy a kertből kikerült gyengébb, rendszerint akácfa, természetes elágazását használták ki, és a horogszerű szarufát akasztották a szelemenre. Gyakrabban a hasonló minőségű faanyag végébe lyukat fúrtak és abba egy, a faszegnél vastagabb fadarabot dugtak, s ennélfogva akasztották fel & fedélfát. Az ilyen megoldású szarufa más megnevezésére nem emlékeznek. A fedélfákra került a lécezés. Mivel a házak náddal voltak fedve, s ez bizonyos mértékig önmagát is tartja, ilyenkor is felhasználtak olyan gallyfái, mely az udvarról, temető mellől, árok széléről került ki. Természetesen, a gallyfából készült lécezés a horog formájú szarufához hasonlóan nemcsak az ágasfás-szelemenes, hanem az egyszerűbb kivitelű, egyéb alátámasztású szelemenes tetőkön is előfordult. A gallyjiákat a fedélfákhoz fűzfavesszővel kötözték hozzá. A szelemenes tető másik változata, a félágasos, egyenes ágasos, német ágasos, még ma is tanulmányozható Bárándon, elsősorban gazdasági épületeken. A német ágas, ha nem volt padlásmagasítás, akkor a majorpangxa támaszkodott. A keresztirányú,