Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)
gyon megcsappanhattak a Sárrét ármentesítése miatt a falu nádtermő rétjei, mert egy szűk hónap múlva, mikor a parókia udvarán levő istálló javítása kerül sorra, Csökmőről kívánják a nádat beszerezni 78 . Az emlékezet szerint a XIX—XX. század fordulójától már a bárándi határban nem termett tetőfedésre alkalmas nád, az a kevés, ami még megmaradt, csak a dugdosásrd volt alkalmas. Hasonló, úgynevezett fehér nádat szereztek be Szerepről is, ezt is csak a javításra használták. Új fedés készítéséhez lehetőleg a Kösi-rő\ (Kösély), Hajdúszoboszló és Nádudvar alól vásárolták a piros nádat, azaz a verestövű nádat, mely erősebb és hosszabb is volt, mint a falu közvetlen környékén megtermett nád. A nádtetőhöz vagy nádkerítéshez szükséges korcvesszőt is idegenből szerezték be. 1748-ban nem tudni, hogy a református pap egyik épületéhez „.. .és falu házaihoz korcz vesszőt" honnan hozatnak 79 , de 1752-ben már arról értesülünk, hogy Rabéról (Nagyrábé) 80 . A szalmát Bárándon csak néhány szénamagazin, disznóól, kacsaól fedésére használták. Ezek az építmények bogárhátúak voltak, tehát a kévézetlen szalmával borították a tetőszerkezet (szarufák) nélküli építményeket. A zsindelyt legfeljebb a górék fedésére használták a paraszti építőgyakorlatban, ezekre ugyanis keskenységük miatt nem lehetett nádtetőt készíteni. Az erre szükséges zsindelymennyiséget román vándorárusoktól, az oláhoktól vásárolták, kik az egyéb faáruk mellett kívébe összekötött zsindelyt is hoztak. Ha nagyobb mennyiségre volt szükség, mint pl. 1859-ben a templom fedésére, akkor azt valamelyik Tiszaparti községben szerezték be, ahova a Tiszán bizonyára tutajon úsztatták le Máramarosból 81 . Bár a faluban téglaégetők működtek, melyek cserepet is készítettek, az 1880-as évek nagy építési hullámában épült házaknál ezeket nem használták, mindet náddal fedték. 1930 körül kezdett szélesebb körben elterjedni a cseréptető, melyekhez úgynevezett hazai cserepet használtak, azaz helyi készítésűt. Ezek simák, bordázatlanok voltak. * Báránd és határa az elmondottakból kitűnően, rendkívül szegény volt építőanyagokban. Mindössze a jó minőségű, vályogvetésre, sőt tégla és cserép égetésre is alkalmas föld állt korlátlanul rendelkezésre. A többit, a fát, a nádat idegenből kellett beszerezni vagy már viszonylag korán, helyben, fatelepen megvásárolni. Valószínű, 78 „A gyűlés kezdete előtt a presbiterek elmenvén az istállóba meggyőződhettek arról, hogy annak fedélzete annyira elromlott, hogy már a padlása is átázott... a többi épületek fedélzetén is javítás szükségletét átlátták... Az épületek fedelek kijavítása szükséges nád vétele végett meghatalmazta a gyűlés egyh. gondnokát, hogy Csökmőre menvén, ott a kimutatott árak után alkalmasabbnak ítélt csomókból vásároljon nádat". BREI Presbiteri Jegyzőkönyv III. 1860—1877. 160., 1869. május 30. 79 HBmL V. 608/a. 6. Városgazdái Elszámolások 1742—1805. 41. 80 1752: „Helységh Szükségére Rabéról hozatott egy csomó vesszőt". — HBmL V. 608/a. 6. Városgazdái Elszámolások 1742—1805. 67.; 1753: „Ismét Helység szükségére egytül s' mástul költsön el kért korcz veszszőnek meg adására Ráberúl hozattam egy csomót". — HBmL V. 608/a. 6. Városgazdái Elszámolások 1742—1805. 83. 81 „.. . egyház gondnok .. . miután zsindelyt Tisza Örs nevű faluban alkalmatost talált. . . le is foglalta..." BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860.160., 1859. június 2.
