T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között

4. kép. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumba áttelepített muraszemenyei lakóház (Táncsics u. 2.), Pál Vince 5 holdas gazda lakóháza. (ERDÉLYI Zoltán felvétele) jegyzőkönyvéből: „Egyes gazdák nem azt a területüket istállótrágyázták, amely istállótrágyázásra szorulna, hanem amelyik közel esik a faluhoz, gondolván arra, ha jövőre téeszközség lesz községünk, akkor a háztáji földek közé kerül a megtrágyázott terület"

31 A részmüvelés rendszerének kialakulása, majd megerősödése révén fontos mentális változások is bekövetkeztek a szövetkezeti termelésben, hiszen egyrészt a szövetkezeti termelésben is fokozódott az egyéni felelősség ereje, valamint biztosította - még ha átalakult formában is - a családi munkaszervezés továbbélését, a kvázi paraszti gazdálkodás agóniáját - még ha évekig sikeresnek tekinthetően is -, SZABÓ László a paraszti munka és munkaszervezet, valamint a paraszti mentalitás és szemléletmód továbbéltetőjeként tekint a háztáji gazdaságokra.

32 A kollektív (közös) és a családi (egyéni) gazdálkodás sajátos, egyedi szimbiózisa jött létre: a családi kisüzemek használták a termelőszövetkezetek infrastruktúráját: a gépeket, a monopolizált piacot, a családi kisüzemekből származó termékek értékesítése pedig a szövetkezeteknek is hasznot hozott.

53 A háztáji tehát alapvetően kiegészítő jellegű volt, hiszen mellette volt egy főfoglalkozás, munkahely, ami gyakran ugyancsak minimálisan, de bizonyos stabilitást garantált; kiegészítő forrást jelentett; töredék-munkaidőben, a szabadidő rovására végezték.

54 31. ZML. Tanácsülési Jegyzökönyvek. Muraszemenye. 1960. június 28. 32. SZABÓ László 1997. 479. 33- CSITE András-KOVÁCH Imre 2002. 221. 34. BÁNLAKY Pál 1994. 117.