T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
ZOMBORI Andrea: A böjti hagyományok változásai Mádon a 20. században
A BÖJTI HAGYOMÁNYOK VÁLTOZÁSAI MÁDON A 20. SZÁZADBAN ZOMBORI ANDREA Elsőéves pécsi néprajzos egyetemi hallgatóként Mádon végeztem első néprajzi gyűjtésemet 2003. június 26-tól július 4-ig. 1 Ez idő alatt nyolc mádi háziasszonyt kerestem fel csoporttársammal, ARATÓ Zsófival. Adatközlőink nagyon kedvesek, nyitottak voltak, igazán jó hangulatú beszélgetéseket folytattunk. Táplálkozási szokásaikról faggatózva nagyon sok mindent megtudtam a mádiak életéről, életmódjukról, gazdálkodásukról, gondolkodásukról. Adatközlőim többsége az 1930-as években született, egy kivételével római katolikus vallású. Mivel szüleikre, gyerekkorukra nagyon jól, néhányan pedig nagyszüleikre is jól emlékeztek, az elmúlt száz év során bekövetkezett változásokba nyerhettem betekintést. Dolgozatomban megkísérelem felvázolni egy eltűnőben levő szokásnak, a böjtnek a 20. század folyamán Mádon megjelenő változatait. Az egy napostól a negyven napos böjtig sokféle jelenség figyelhető meg ebben az időben. Már adatközlőim is -, akik tehát jórészt 70 év körüliek - a böjt enyhüléséről számoltak be, jelezve azt is, hogy a fiatalabb nemzedék, sőt már a saját gyerekeik sem tartják meg a nagyböjtöt. Be kívánom mutatni a böjt időtartamát, a szokás érintett résztvevőit, az élelmiszerhasználatot, böjti ételeket, egyéb, a nagyböjthöz kapcsolódó vallásos cselekedeteket. Tekintettel arra, hogy élő nyelvi anyagból dolgoztam, szándékosan nagyon sok idézetet fogok használni, Célszerűbbnek találtam kihasználni a lehetőséget arra, hogy egyúttal bemutassam a helyi nyelvjárási sajátosságokat, érdekes mondatfűzéseket, eltérő ragozási módokat is. Ezáltal is jobban érzékeltethető a mádiak gondolkodásmódja. így talán „ízesebb" lesz a dolgozatom, mintha saját szavaimmal közvetíteném a beszélgetések során feltárt jelenségeket. Mielőtt azonban rátérnék a böjti szokások bemutatására, összefoglalom, azokat az információkat, amelyeket Mádról, a mádi életről, gazdálkodásról tudtam meg a beszélgetések során. „Az a kis föld, az a kis szőlő itt mindenkinek megvolt, még ha egy szalag, egy kis csík, akkor is, Saját földünk volt két hold, aztán vagy fél hold szőlő. Borszőlő volt, a földön meg búza, kukorica, melyik évben mi. Veteményes, az mindig itthoi a portán volt Az ember megtermelte magának, amit egész télen felhasznált a háztartásban. Aztán tyúkokkal, csirkével, malaccal foglalkozott az ember. Mindig a sajátját ette az ember, nem élt a bótbu'l A kenyérsütéstől kezdve mindent... A család aratta le a búzát A család, szomszéd, rokon, összejöttünk, és akkor két-három kaszás ember, ugyanannyi marokszedőlány. Kölcsönösen segítettünk egymásnak. Akinek sok volt, kiadták harmadjába: egy rész volt a gazdáé, egy rész a mienk" 2 . 1 Ezúton szeretnék köszönetet mondani segítő támogatásukért KISBÁN Eszter tanárnőnek, T. BERECZKI Ibolyának, és SÁRI Zsoltnak, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársainak. A tanulmány az adatközlők teljes nevével a SZNM adatbázisában megtalálható. 2. özv. V. L-né
