T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

ZOMBORI Andrea: A böjti hagyományok változásai Mádon a 20. században

Kedves beszélgetőtársam, adatközlőm elmesélte egv mádi szólás történetét: 'kivárom, mint Csörge bácsi a kígyót'. „De ez csak azér' vót, mert napszámba jártak az emberek, ugye, és hát akkor még sok zsidó volt Mádon, és hát azoknak is szőlőjük volt, hát gazdálkodtak. Én nem tudom, miért bántják a zsidókat, ezek rendes zsidók voltak. És akkor hát eljött a dél, leültek az emberek ebédelni, de a zsidó itt lakott, a szőlő meg ott volt, úgyhogy látta, hogy az emberek még ülnek, hát ugye dél volt, kiment hát azt mondja, má' megsokallta, hogy ülnek. 'Jaj emberek!' - azt mondja - 'Egy kígyó mászott a gát közé!' Mondja az egyik bácsi 'Bemászott? Na akkor mi kivárjuk! Hogy kigyőjjön. ' Na azóta ha valaki nem akar valamit csinálni, akkor mondják, hogy kivárja, mint Csörge bácsi a kígyót Hát az ilyen munkás ember volt, úgy hívták, hogy Csörge. Hát ezt én ís mán az idősebbektői hallottam. "

3 A régi házakat az 1960-as évektől egytől-egyig átalakították. Mindegyik adatközlőm beszámolt arról, hogy volt a házban kemence, és a lakóház is sokkal kisebb volt korábban. A házakhoz tartozott borház és „pelyvás" az állatok számára. A nagy bontásoktoldások a '60-as években kezdődtek. A fűtéskorszerűsítés divatjának változását végig lehet követni özv. Sz. J.-né házán: 1964-ben vásárolták meg egy idős embertől, aki szenes kályhával fűtött. Sz. néniék beköltözésükkor olajkályhát használtak három évig, majd felszerelték a lakás minden helyiségét villanykályhával. Az abból fölöslegessé vált samott-téglát beemelték a jelenleg használt cserépkályhába. Ezt megelőzően azonban 1985 körül áttértek a gáz-központi fűtésre. Két éve az áremelések miatt újra a cserépkályhát használja, melyet fával fűt. A fölöslegessé vált gázcsövekből viszont műanyag hullámpalával fedett verandát építettek a házhoz. A legtöbb házban együtt él a múlt és a jelen. D. B.-né konyhájában például egymás mellett sorakozik a harminc éves sparhelt, a gáztűzhely, a villanytűzhely; ezen kívül a fia két éve vett A. néni számára egy mikrohullámú sütőt is. A sparhelt működőképes, de hét éve bevezették a gázt, és azóta azt nem használja, de olyan nehéz, hogy nincs, aki kivigye. A gáztűzhelynek nem jó a sütő része, ezért sütésre a villanytűzhelyet használja. A háztartáshoz szükséges alapanyagokat tehát nagyrészt maguk termelték meg. Emellett a sóskát, gombát, teanövényeket a határból gyűjtötték be. Minden családnál volt betaposva hordós káposzta; a káposztát fahordókban tárolták, ma már porcelán edényeket használnak. Több kádár is volt Mádon. A káposztát a nyírségi gazdák szekéren hozták a piacra. A halat a Tiszáról és a Bodrogról szállították a faluba. A vasárnapra való marhahúst pedig úgy szerezték be - például M. néniék - hogy a rántani valónak felnevelt csirkéket eladták a piacon, és a pénzből a hentesnél marhahúst vásároltak. Olyan is volt, „amikor tavasszal nem volt mán a lovaknak enni, vagy tehénnek, akkor felraktak egy 3-4-5 hektó bort, és levitték Zomborra [Mezőzomborra], meg arra az Alföldre, s onnan hoztak répát, lucernát." - emlékezett vissza A. néni." L. l.-né, Juliska néni például arról számolt be, hogy rengeteget dolgozott a földeken, gyakran hajnali 4-től este 10 óráig is, míg más nők - adatközlők, illetve édesanyjuk - csak a háztartást vezették, vagy ha dolgoztak is, korábban hazamentek vacsorát főzni. 3. B. J.-né 4. D. B.-né