T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
GYURA Sándor: A zsidóság emlékezete Mádon
szőlőhöz volt kötve. 3 Akinek sajátja nem - vagy csak kevés - volt (1930-ban a mezőgazdasági keresők több mint 43%-a munkás 4 ), az az uradalmi szőlőkben vállalt napszámos vagy szakmány munkát. Jól elkülöníthető réteget alkottak a gazdálkodók, a 2-3 holdastól a 15-20 holdas birtokkal rendelkezőkig, akiknek többsége maga szántotta és vetette földjét. A szántóföldi gazdálkodás és a szőlőművelés mellett viszonylag jelentős iparos réteg lakott Mádon (1950-ban a keresők 10,54%-a élt iparból). 5 Súlyuk és szerepük volt a település társadalmi és gazdasági életében. Mind a kereskedők, mind az iparosok többé-kevésbé ellátták szükséges iparcikkekkel a lakosságot. Az „úri társadalom" körébe a néhány közép- és nagybirtokos, valamint az intelligencia tartozott. Papokat, tanítókat, takarékpénztári-, postai- és más hivatali alkalmazottakat soroltak ez utóbbi társaságba. (A mezővárosi szerepkört az infrastrukturális intézmények - posta, takarékpénztár, vasút - megléte is erősítette.) Külön réteget képeztek a kereskedők, akik zömmel zsidók voltak. Hegyalja életében mindig nagy szerepük volt a lakosság ellátásában, illetve a piacszervezésben: Már a 17. század elején érkeztek Hegyaljára zsidók Galíciából, akik a magyarok, lengyelek, valamint a görögök mellett szőlő- és a borkereskedelembe kapcsolódtak be. A tokaji borexport elsősorban Lengyelország felé irányult. A zsidóság - mivel 1840-ig városokba nem költözhetett - mezővárosokban, nagyobb - főleg vásárvárosok melletti - falvakban, valamint nemesek birtokain telepedett le, bérelt szőlőt, illetve kereskedett. Mádon 1756-ban nyolc zsidó családot jegyeztek fel, és számuk fokozatosan nőtt. A 18. század végére már hitközséget, majd szentegyletet (Chevra Kadisa) alapítottak, 1771-ben már rabbi is volt az egyházközség élén. Copf stílusú zsinagógájuk 1798-ben épült fel, mely ma jelentős műemlék. Az építkezéshez szükséges köveket a zsidó férfiak, asszonyok és a gyerekek hordták össze, mivel idegen kéz nem érinthette azokat. 1791-ben rendelet tiltja a lengyeleknek, görögöknek és zsidóknak a borvásárlást eredménytelenül. A 19. században gazdaságilag és lélekszámban is gyarapszik a közösség. 1811-12ben már 76 zsidó családról ad hírt az összeírás. Virágzik a hitközségi élet is. A legendák szerint a haszidizmus megalapítója, Baal-Sém-Tov is meglátogatta a közösséget (1750 k.). 1848-ban az emancipáció felgyorsulása reményében Kossuth mellé állnak, pénzt gyűjtöttek a szabadságharc számára. 1840-től felgyorsult a zsidók Hegyaljára való beköltözése. Legnagyobb %-os arányukat 1880-ban érték el (=19,5%). Sátoraljaújhelyen ez időben 35,4%, Tolcsván 30,5%, Tokajban 25,9%, Mádon 25,4%, Bodrogkeresztúron 24,6% volt a zsidó lakosság aránya. 7 Az iparban, de főleg a kis- és nagykereskedelemben jelentős helyet foglaltak el. Demográfiai hanyatlásukkal a 19-20. század fordulójára a hegyaljai települések veszítettek városias, polgárosult voltukból. A kiegyezést követően a neológ-ortodox vi3. 1895-ös adat szerint - a filoxéravészt követően - Mád földjéből 13,6%-ot hasznosított szőlőtermesztésre. Ebben csak Tállya, Tokaj és Tolcsva haladta meg.; FRISNYÁK Sándor 1993. 10. 4. MSK 1932. II. rész 240-241. 5. Uo. 6. BENCSIK János 1988. 98-114.; BENCSIK János 1994. 189-196. 7. FRISNYÁK SÁNDOR 1997. 71-72.
