T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
ZENTAI Tünde: Cseréptepsi és rétes Csökölyben
A Néprajzi Lexikonban cseréptepsi címszót - a kisebb jelentőségű 'cserépkosár' és 'cserépsíp' mellett - hiába keresünk, a 'tepsi' szócikkben azonban KISBÁN Eszter a kerek cseréptepsiről is megemlékezik, leírja, hogy a 20. század elején általános a Dunántúlon, és benne csiramáiét, kukoricakenyeret, rétest sütöttek kemencében. 10 A fennmaradt datált tárgyi anyagban csak 20. századi cseréptepsiről tudunk; a Néprajzi Múzeum két ilyen tárggyal rendelkezik az 1920-as évekből, felirata szerint mindkettő Kis Erzsének készült 1926-ban és 1927-ben (Itsz.: 71.7.1.). Az évszám nélküliek között vannak régebbiek is, ilyen az a Néprajzi Múzeumba elsőként bekerült cseréptepsi, amelyet XANTUS János gyűjtött szülőfalujában, a Somogy megyei Csokonyán - ma Mezőcsokonya - 1888-ban (Itsz.: 2566., CSUPOR István szíves közlése). Csökölyről 1896ban jutott el egy cseréptepsi a Néprajzi Múzeumba, Somogy vármegye ajándékozta a Milleniumi Kiállításra, amit aztán JANKÓ János elhelyezett a csökölyi ház füstös konyhájában. (EA: Néprajzi Falu Somogy megyei ház berendezése 50. sorszám, Itsz. 21497) A millenniumi kiállítás csökölyi tepsije 4,2 centi magas lapos tál, oldala ferde ívben bővül az enyhén kiterített szájperem felé, fenékátmérője 21,5-, szájátmérője 28 cm. Alját középen és szélről 4-4 világos sárga csík díszíti, belsejét sárga máz fedi, így világosbarna látványt nyújt, akárcsak az itt bemutatott, általam gyűjtött csökölyi tepsi. A szájhagyomány alapján a 19. század közepéig tudjuk visszakövetni e fontos tárgytípus útját, Csökölyben nagyjából az 1880-as évekig. A pontosabb kronológia tisztázásához segítségül szolgál a tepsiben sült ételek, köztük a rétes elterjedésének időrendje. A írott források a tepsi és a rétes egyidejű térhódítására vetnek fényt. A rétes történetéről azonban több adat áll rendelkezésünkre. KISBÁN Eszter kutatásai szerint e sütemény a 18. század végén már paraszti konyhákban is készült. 11 Sütése pedig föltételezi a megfelelő sütőedény, paraszti körben, valószínűleg, a jóval olcsóbb cseréptepsi elterjedését. A rétes - a 19. század utolsó negyedében és a 20. század elején született paraszti adatközlők értékrendjében a sütemények e non plus ultra-ja - a magyar forrásokban ugyancsak a kora újkortól követhető. A „rétes béles" úri sütemény mai ismereteink szerint 1590-ben szerepel először a régi iratokban. Ez még bizonyára töltött vagy töltetlen sokrétű finom tészta, a valódi újkori rétes, amely lepedőnyi, hártyavékony tésztából, töltelékkel készül, a 18. században terjed el. 12 S gyorsan popularizálódik. CVADÁNYI József 1795-ban a Rontó Pál keresztelői lakomájáról szóló szövegrészben írja, hogy az ünnepi alkalomra káposztás rétest sütöttek, Konkrétan paraszti háztatásból 1794-ben örökítik meg a rétest Kecelen 13 . Hozzávetőleg egyidejű KISS Bálint följegyzése is Szentesről, aki 1800-1825-ig volt a település lelkésze, és a helyi hagyományokról írva, a rétest lakodalmi süteményként említi. A 19. században aztán a rétessütés gyakorlata folyamatosan dokumentált Makón, Heves megyében, Dunaföldváron, Rábaközben stb., mindenek előtt a vőfélykönyvekben. 14 A csökölyi rétes valószínűleg csekélyebb múltra tekint vissza. Ami összhangban áll Belső-Somogy konzervatív voltával; e vidék a mezotájon belül a 18. században lemarad a Dél-Dunántúl keleti felének nagyarányú fejlődésétől: továbbél a faépítkezés, a 10. KISBÄN Eszter 1981. 263. 11. KISBÁN Eszter 1997. 516. 12. KISBÁN Eszter 1997. 516. 13. BÁRTH János 1984. 317 14. KISBÁN Eszter 1997. 514-516.
