T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
ZENTAI Tünde: Cseréptepsi és rétes Csökölyben
füstöskonyha, a rozstermesztés etc. A rétes Csökölyben föltehetően csak a 19. században terjed el, valamivel korábban, mint azt egyes kutatások mutatják. KISBÁN Eszter az újítások meghonosodásának - nevezetesen a rétesének - tájanként eltérő ütemét éppen Csököly példáján keresztül érzékelteti. KNÉZY Juditot idézve 15 írja, hogy: „A somogyi Csökölyben 1900 körül többen még sosem ettek rétest, és azt a kocsmáros, a boltos háztartásában látták először..." 16 KNÉZY Judit azonban a rétest 19-20. századfordulói jellegzetes lakodalmi ételek sorában is említi, s bizonyítékul citálja Nagy József 1910. évi csökölyi nyelvjárási gyűjtéseiből a lakodalmi ételek beköszöntő verseit. 17 A bennünket leginkább érdeklő, nyilván nem előzmény nélküli „Rétes felköszöntő" így hangzott: „Kedves süteményem, mejet mostan hosztam, Én észtet megvallva őszinte habosztam, De nem jobb vóna-e szürujba dugni És vele haza szépön elosonni? Mivel kitatálták, hogy ennek neve rétes, Aszt h iszom, hogy ehhöz nem is köll hosszabb vers. " A felsorolt ismeretek és saját helyszíni gyűjtéseim alapján ma úgy tűnik, hogy a rétes elterjedési folyamata Csökölyben legalább 1880-ig követhető a múltban. Mintegy tíz nyolcvanéves csökölyi személyt kérdeztem ki arról, hogy nagyanyja, dédanyja tudott-e rétest sütni, valamennyiük válasza igenlő volt. A rétest sütő parasztasszonyok közül a legidősebb Nezdei Sándor (sz. 1935) dédije, Nezdei Jánosné Illés Rozália (1856-1948) volt, de sütött rétest Kasza Ferencné, Kis Carzó Katalin (sz. 1910), Kasza Ferenc (sz. 1917) és a többiek nagyanyja is. A fazekas limitációk és a tárgyi emlékek különösen a csökölyi millenniumi cseréptepsi - ennél is hosszabb történetre engednek következtetni. A rétes ma is nagyünnepi étel Csökölyben. Az ötven-hatvanéves asszonyok még valamennyien tudnak, és sütnek is rétest, a következő generáció tagjai viszont már nem. A tésztát többféle töltelékkel készítik. Van káposztás, sós túrós, sós túrós-megygyes, édes túrós-mazsolás, darás, krumplis, kenyeres-tojásos. Legrégibbnek a sós túrós és a káposztás rétest tartják, Az 1950-es évekig a rétest legtöbben karikós tepszfoen kemencében sütötték. Akkor még sok gazdaasszony 6-8 cseréptesivel rendelkezett. Akinek már nem volt, mert eltört, kölcsönkérte. Ma viszont a cseréptepsi ritkaság számba megy, mert nincs készítője. Végezetül Az itt közölt csökölyi beszámoló és fotódokumentáció egy több évtizedes tudományos munka, a múzeumi dél-dunántúli tájegység létrehozásának „mellékterméke". Mégis, összehasonlító adatokkal kiegészítve, remélhetően elősegíti az egykor oly fontos konyhaeszköz, a cseréptepsi és a hozzákapcsolódó jellegzetes ünnepi étel, a rétes történetének és utóéletének a jobb megismerését. 15. KNÉZY Judit 1977. 47. 16. KISBÁN Eszter 1997. 517. 17. KNÉZY Judit 1975. 109-110.
