T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

ZENTAI Tünde: Cseréptepsi és rétes Csökölyben

A ma és a tegnap A bemutatott jelenkori dokumentációval kapcsolatban óhatatlanul fölmerült az elemzés, a történeti és kulturális összefüggések értékelésének az igénye. A cseréptepsi elterjedésének részletes kronológiáját nem ismerjük. Nemcsak az okleveles forrásokban - a Besztercei Szójegyzékben 1395-ben - megörökített „s(u)bcynerícíum: hamuba síith pogacha"

1 és a Nádasdi Oklevéltárból 1559-ből első följegyzésként számon tartott „Tepzia vna magna"

2 közti periódus homályos, de az 1559es említést követően szinte folyamatos tepsi adatok jelentéstartalma is. Maga e vándorszó és néhány változata az oszmán török nyelvből származik: a 'tepszi' - amely a nép ajkán sok helyen, például Csökölyben is, napjainkig fönnmaradt - közvetlen átvétel útján, a legkorábbi 'tepszia' pedig szerb-horvát közvetítéssel honosodott meg. Eredeti jelentése tálca, lapos tál. Alakja a kora újkori konyhatechnika és a kevés ábrázolás tanúsága szerint kerek lehetett. Az anyagnevet tartalmazó jelzős adatok világosabb útmutatást nyújtanak, és többnyire réztepsiről szólnak, mint például a „Tepszya cuprea" 1542-ből vagy az „Egj rez tepzyat" 1587-ből.

3 Az eddig föltárt fémmüves árszabások a rézből készült tepsiről 1794-ből adnak hírt Bács-Bodrog megyéből, majd 1812-ben Somogy megyéből.

4 A Kaposváron kelt limítáció szövege a tárgy funkciójára is fényt vet, ugyanis „Rétes vagy lepény sötö tepszi"-rő\ szól. A kerek réztepsi bizonyos, szük körű, elterjedésének tanúi lehetünk falusi népi használatban is, KISBÁN Eszter szerint a DélAlföldön és Délkelet-Dunántúlon.

5 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum egyetlen kerek réztepsijét is e tájak egyikén, a sárközi Öcsényben vásároltam, és emlékével az ormánsági szájhagyományban is találkoztam. Az attribútum nélkül följegyzett tepszk és tepsziák anyaga lehetett cserép is, de ennek a megállapításnak a bizonyítása még további kutatásokat igényel. A cseréptepsi a fazekas árszabások közt először a szekszárdiban fordul elő 1812-ben, amikor is az „Itzés Tepszi"árát 2 krajcárban határozzák meg.

6 Az egy évvel később kelt zalaegerszegi fazekas limitációban már háromféle nagyságú tepsi áráról rendelkeznek: „Egy legnagyobb Tepszi 12 kr - középszerű 9 kr - kisebb 6 kr"

7 A korábbi fazekas árszabásokban csak serpenyők szerepelnek, köztük a tepsihez hasonló funkciójú lábatlan serpenyők, például 1696-ban Losoncon, 1716-ban Egerben - utóbbi „mázos és Lábatlan nagy Serpenyü" megfogalmazásban.

8 A cseréptepsiken is megjelenő fésús díszítés a török hódoltság idején terjedt el Magyarországon, és jobbára csak a peremterületeken, köztük Nyugat- és Dél-Dunántúlon élt tovább a 20. század közepéig.

9 1. MTESz 3. 635. 2. MOkISz 1902. 813. 3. MOkISz 1902. 813., 980. 4. H. CSUKÁS Györgyi 2001. 217, 222. 5. KISBÁN Eszter 1981. 263. 6. H. CSUKÁS Györgyi 2001. 44. 7. H. CSUKÁS Györgyi 2001. 48. 8. H. CSUKÁS Györgyi 2001. 17, 22. 9. KRESZ Mária 1996. 233.