T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
VASS Erika: Eltérő értékrendek egy völgységi faluban a 20. század második felében
A németek szemében a székelyek semmitevőnek, munkakerülőnek tűntek, akik a kész javakba beköltözve mindent feléltek. „Nem akartak dolgozni hanem beültek a sváb házakba, amíg benne tartott, eszükbe sem jutott dolgozni, utána kezdték nézni a sváboktól és felvidékiektől, hogyan kell dolgozni.'''Volt, aki ezt úgy élte meg, hogy „A székelyek nem gazdálkodtak, hanem garázdálkodtak. " Ennek hátterében több ok is volt. A hosszú menekülés, kilátástalanság után telepedtek itt le, illetve a jövőjüket nem látták biztosnak, nem tudták, meddig maradnak ott, ellentétben a bácskai letelepedésükkel. Amíg folyamatban volt a svábok kitelepítése, a székelyek számára többször adódott lehetőség, hogy jobb telket válasszanak. Ez a németek szemében úgy tünt, hogy a székelyek, miután mindazt fölélték, ami a padláson és az istállóban volt, másik házba költöztek. A németek munkabírásához hozzátartozott az is, hogy kevésbé törődtek a hagyományos férfi és női munkakörök elhatárolódásával, mint a magyarok. Szükség esetén a nők szántottak, kaszáltak, kocsiztak. 38 Egy asszony, akinek a férje csak 1949-ben tért haza a malenkij robotból, addig a nehéz mezőgazdasági munkákat maga végezte a földeken, mert apósa már idős volt. Egy alkalommal egyedül ment kaszálni a határba, és az árokparton fekvő székely férfiak emiatt kigúnyolták, Az asszony még most is neheztelve mondta el ezt az esetet, mert az ő szemében nem volt megengedett a napközbeni pihenés. A székelyek hirtelen, lobbanékony természetűek voltak a németek és felvidékiek szemében. Előfordult, hogy sokat ittak, illetve nyílt téren bicskáztak, verekedtek. 39 Egy másik völgységi falu polgármestere (egyik szóban forgó népcsoporthoz sem tartozik) pedig az alábbi különbséggel jellemezte a németeket és a székelyeket: míg a németek a tisztaszobában intézték el a családi problémákat, addig a székelyek az utcán, hangoskodva. Például egy székely apa kitagadta a gyermekét, de egy óra múlva már keblére ölelte. Családtervezés A két világháború között a németek körében kettő-három gyermek volt az átlagos a településen. Az ide érkező székelyeknél viszont nyolc-tíz, ami ellentétes volt a németek és a felvidéki magyarok által követett értékrendszerrel. Ez is közrejátszott abban, hogy a székelyek szegényebbek voltak a németekhez képest. Az első vegyes házasságok szégyennek számítottak a faluban, a szülők mindent elkövettek, hogy azonos etnikumból válasszon a gyermekük házastársat. Mind a felvidéki magyar, mind a német szülők próbálták eltiltani a gyermekeiket a székelyekkel kötendő házasságtól. Az első vegyes házasságra 1947 őszén került sor. Az oka az volt, hogy a leány még a házasságkötés előtt teherbe esett. Az 1960-as évekre nőtt föl az a generáció, akik már ezen a településen jártak iskolába, ahol megismerkedtek a saját korosztályukbeli, 38. ANDRÁSFALVY Bertalan 1974. 147; SOLYMÁR Imre 2003. 105. 39. A bonyhádi székelyekre is azt mondták: bicskások. Eredetileg Andrásfalva bukovinai csúfneve volt. SOLYMÁR Imre 1982. 55,; FÉL Edit 1949-ben Tolna megyei gyűjtőútján tapasztalta, hogy a vérbosszú tudata még akkor is eleven volt a székelyek között; FÉL Edit 2001. 116.
