T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VASS Erika: Eltérő értékrendek egy völgységi faluban a 20. század második felében

A történtek alapján érthető, hogy a különböző csoportok között kölcsönösen előítéletek születtek egymás iránt. Az élesebb konfliktus a székelyek és a németek között alakult ki, aminek egyrészt az az oka, hogy a székelyek jelentették a betelepítés első hullámát; velük szembesültek először a svábok, sőt sok esetben együtt is éltek velük. A felvidékiek megérkezésekor viszont a németek nagy részét már kitelepítették. Másrészt a számbeli arányok is meghatározóak voltak: míg 157 székely család telepedett le a faluban, addig a felvidéki családok száma 5 volt. Harmadrészt a felvidékiek és a németek gazdasági felkészültsége hasonló szinten állt, míg a németek és székelyek életmódja között élesebb határok húzódtak. A tényleges különbségek mellett az előítéletek létrejöttében szerepet játszott, hogy a II. világháborúért Magyarországon kollektíven a németeket tekintették bűnösnek, Csehszlovákiában pedig a magyarokat, illetve a székelyek több hónapos menekülés, otthontalanság után érkeztek a Völgységbe. Ezáltal mindhármójukra érvényes, hogy a csoport tagjaiban felhalmozódott sérelmek folytán kirobbanó agresszió a másik csoport tagjaira összpontosult, rájuk vetítették ki a feszültségeiket.

30 Az együttélés első időszakában az előítéletek még jobban erősítették a csoportokon belül az egymásrautaltság és az összetartozás tudatát.

31 Idővel azonban oldódtak az egymás közötti feszültségek, amire hatással voltak a különböző érintkezések (például szomszédi, munkahelyi kapcsolatok), illetve az, hogy a felnövő generációk már nem voltak résztvevői az 1945-1948 közötti eseményeknek. Az alábbiakban a földművelés, az állattartás, a szőlőművelés, a viselet, a táplálkozás és a szokások terén megfigyelhető jelentősebb különbségeket mutatom be. A gyűjtött anyagom tükrözi a falun belüli etnikai arányokat is: székelyek és svábok élnek többségben, felvidékiek viszont kevesen. Az interjúkban kettősségre lettem figyelmes: amíg az 1940-50-es évek eseményeiről beszéltek az adatközlőim, „a svábok", „a székelyek", „a felvidékiek" kifejezéseket használták, amikor viszont már az utóbbi évekről, esetleg más származású családtagjaikról meséltek, sokkal személyesebbé vált a közlés. Az első esetben észrevehető volt, hogy a csoportkülönbségekre vonatkozó állítások sok általánosítást tartalmaztak. Egyegy negatív élmény hatására ugyanis a sztereotípiákat az egész csoportra vonatkozólag általános érvényűnek tartották. Valójában azonban nem igaz, hogy egy csoport minden egyes tagja a csoportnak tulajdonított összes tulajdonsággal rendelkezne.-'

2 Később az interperszonális kapcsolatok kialakulása következtében a kommunikációt akadályozó korlátok egy része leomlott, és így mérséklődtek a téves sztereotípiák.

33 Gazdálkodás Mindhárom népcsoport gazdálkodással foglalkozott, de a székelyek archaikusabb formában, mint a Tolna megyei németek, akik közül a módosabbak a két világháború között már mezőgazdasági gépekkel (cséplőgép, traktor) is rendelkeztek. 30. ALLPORT, W. Gordon 1999. 301-302. 31. ANDRÁSFALVY Bertalan 1973a. 21, 32. ALLPORT, W. Gordon 1999. 148. 33. ALLPORT W. Gordon 1999. 330.