Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Magyar szénásszekerek a 18-19. században (1993)

A magyar parasztok nem ismerik a szénataligák (hay-carts) nyugat-európai és skandináv típusait. Olyan magas első és hátsó saroglyát sem használtak a taligához, mint a brit szigetek lakói vagy az észak-európai népek.

7 A történeti források azt bizonyítják, hogy a szénaszállítás Magyarországon a 18-19. században döntően négykerekű jármüvekkel, szekerekkel történt. A Kárpát-medencében a parasztgazdaságok többsége 2-3 szekérrel, különféle kerekes jármüvei is rendelkezett. Például a székelyek egy erős, széles járművet használtak az erdei és mezei szállításokhoz. Egy kisebbet, keskenyebbet az országúti fuvarozáshoz, föld, homok, szén stb. szállításához. Egy könnyű, díszes és mindig csak lóval vont kocsit tartottak személyszállításra. Ez utóbbi lehetett kétrúdú, egylovas jármű is. Azonban a magyaroknál a négykerekű járművek többségének egy rúdja van s a jármű elé párosával fogják az ökröket vagy a lovakat. A 19. század végéig presztízst adott a hatökrös szekér, s a négylovas kocsi. A magyar nyelvterületen a 19. század végén túlnyomórészt lőcsös szekeret használtak.

8 A lőcs jellegzetesen hajlott, görbe rúd, ami a szekéroldal kitámasztására szolgál. Alsó vége a tengely végéhez van rögzítve, felső vége pedig a szekéroldal felső pereméhez csatlakozik, azt támasztja meg. A lőcsrudak a szekéroldalra nehezedő súly egy részét a tengelyre hárítják át. A magyar szekerek többségének négy lőcse van, de néhány vidéken csak kettő, a hátsó kerekek fölött. A lőcsös szekerek teherbírása jelentősen meghaladja a lőcs nélküli szekerekét. Lőcs nélküli szekértípusok csupán a magyar nyelvterület marginális részein használatosak. Előfordulnak a szekéroldal teherbírásának növelésére - különösen Erdélyben és NyugatDunántúlon használatos - kombinált formák, s kezdetleges kitámasztási módok.

9 Annak érdekében, hogy a terjedelmes, de kis fajsúlyú rakományból minél többet szállíthassanak, a parasztok az előző századokban is átalakították szekereiket és kifejlesztették a rakodás speciális technikáit. A szénásszekér előkészítését négy különböző módon/eljárással tudták megoldani. Ezek a módozatok és tartozékok esetenként együttesen, egymással kombinálva is megjelentek (például két hosszú szekéroldal + két vendégrúd). Az itt következő négy technikai megoldás azonban általában véve térben és időben is elkülönülten élt egymástól. a. A rakodótér magasítása nyársakkal Még a 20. század elején is igen elterjedt módja volt ez a szénásszekér felszerelésének. A szekér mindkét oldalához legalább egy-egy hosszú karót kötöztek elöl és hátul is. Ezek alsó végükkel a szekér fenékdeszkájára támaszkodtak. Másik, kihegyezett végük 70-100 cm-rel a szekéroldal felső pereme fölé magasodott. Debrecen vidékén és a Nagy Magyar Alföldön általában csupán négy nyárs formájú ka7. JENKINS, J. Geraint 1962. Plate 13.; BERG, Gösta 1935. 127. Plates 18-19.; REINTON, Lars 1957. 196. 8. KESZI-KOVÁCS László 1981. 107-116. 9. PALÁDI-KOVÁCS, Attila: i.m. (1973) 32-47.