Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánok, szekerek a Palócföldön és környezetében (1989)

3. kép. a. Faközelítő szánkó, Szilvásvárad (Heves m.); b. „román szánkó", Bernecebaráti (Pest m. Erdélyi Z. 1958. nyomán A gyalogszánok harmadik, a palóc vidéken talán legelterjedtebb típusát Gömörben örökítette meg HERKELY Károly.

5 Ezt a formát nemcsak Rozsnyó vidékén, hanem Dél-Gömörben, Borsodban és Észak-Hevesben is megtaláltuk. Tarnaleleszen az 1920-as években használták. Talpa alá láncot tekertek, ha nagyon csúszott vagy egy rövidebb rönköt akasztottak utána. Ezt a közelítő gyalogszánt ismerték a Karancs, Medves erdeiben dolgozó favágók is. A palóc vidéktől nyugatra, a Börzsönyben ismét másféle nyári szánkó ismeretes (Kemence, Bernecebaráti). Feltűnő sajátossága a szánkó elején félkörben visszahajló két káva, s az azt rögzítő járomszerkezet. Ezt az Észak-Magyarországon egyedülálló szántípust a börzsönyiek román szánkónak nevezik. Nevét onnan kapta, hogy 1910 tájékán Bihar megyéből hozatott román erdőmunkásoknál látták először.

6 A román szánkón fát közelítő erdőmunkások dol5. HERKELY Károly 1941. 262. 6. ERDÉLYI Zoltán 1958. 389-395.